Világosságot!

Késő este épp hazafelé tartok. Elvileg tavasz van, ám drogos bolygónk életmódjának mellékhatásaként szállingózó hó, és kemény szél vág az arcomba. Egyrészt a hideg miatt, másrészt meg az összedidergő faágak ördögi hangjátéka szülte paranoiától vezérelten megszaporázom lépteim. Ha tehetném, szaladnék is. Igen ám, csak félő, hogy orra bukom.
Győr város önkormányzata ugyanis Szabadhegy lakóit jó ideje, minden áldott alkonyat után kényszeres szembekötősdire hívja. Kendőt nem mellékel, csupán a vezérlő fényt oltja ki. Én gyalogszerrel botorkálok, más járókerettel esik hasra, babakocsival bukdácsol, vagy kutyástól gabalyodik pórázba. És bár ez nem a gettó, azért ha rám támadnak, legalább azt lássam, ki tette, s ne egymásban botladozó végtagjaim ellen éljek gyanúperrel.
A helyzet ismeretében járható utak: sötétedés után egy tapodtat sem, vagy lámpát minden zsebbe, avagy - legkézenfekvőbb megoldásként - világosságot a köznek! S míg az ügy fontossága nem evidens a pilács-gyújtóknak és feletteseiknek, addig világosságot az illetékes agyaknak is!

Bognár Viktória