Kapcsoljunk Be, hogy Ki kapcsoljunk !

Pontos megegyezés nincs azt illetően, hogy ki volt a rádió feltalálója. Nikola Tesla, Guglielmo Marconi és Alekszandr Popov egymástól függetlenül találták fel a szikratávírót. Azt viszont tudjuk, hogy Marconi 1902-ben már tudott Morse-jeleket küldeni Milánóból.

Mára már csökkent a rádió használata a televíziók és egyéb, műsorszolgáltatás vételére alkalmas készülékek miatt. Ezzel egyidőben az online adások népszerűsége egyre nőtt az internetezők körében.

Én mégis szeretek hagyományos módon rádiót hallgatni. Sok jó érv szól mellette, például, hogy a rádióban elhangzott hírek rövidek, lényegre törőek, tömörek és szenzáció hajhász mentesek. Egy igényes rádióban nem szerepel a fő hírek között, hogy Győzike mit evett aznap. Emellett rádió hallgatása mellett tudok sok minden mást is tenni esetleg takarítani, internetezni, házit írni vagy csak piheni, kikapcsolódni. Míg Tv nézés közbe szószerint levagyok kötve, hogy lássam a riportert vagy egy balesetről, halálesetről összevágott szörnyű, hátborzongató képeket. Nem utolsó szempont nálam az sem, hogy a rádió reklámok kevésbé zavaróak, mint a Tv-ben. Hiszen kevesebbek és halkabbak is. Három emberből kettő úgy gondolja, hogy a rádióban nincs olyan nagy reklámdömping és a reklámok nem olyan zavaróak, mint a TV-ben. Szerintem ezek nem utolsó okok, de vannak még. A rádió beköltözik otthonaikba és vele együtt a müsorvezetők is. Ha nem vagyok kíváncsi a showmüsorokra, szappanoperákra bekapcsolom a rádiót. Ami elkísér egész nap, a buszon, az autóban, az irodákban, az éttermekben, a szórakozóhelyeken és a közértben is. Ma átlagosan az autósok körülbelül 75 százaléka hallgat rádiót vezetés közben. A rádiós müsorvezetőket jobban tekintjük ismerősnek, barátnak, mint a Tv-s bemondókat. A hallgatói hűség kedvenc müsorvezetőinkhez nagy, az ő szájukból hallott információk személyesebbek, jobban hatnak ránk. A rádiós játékok és a kedvenc zeneszámunk kérése által a rádió interaktivitása nő.

A rádiót senki sem tartja erőszakosnak, személytelenek vagy a gyerekekre ártalmasnak. Elűzi az elszigeteltség érzését. Ha szomorúak vagyunk, felvidít, ha egyedül érezzük magunkat társra találunk, ha álmosak vagyunk, felébreszt minket, ha fáradtak vagyunk, kikapcsol, ha csöndre vágyunk halkan szól a háttérben, ha pedig szeretnénk a zajt elnyomni, ugyanezt tesszük.

Slick Nikolett

Már megint gyalogolhatok

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a helyi járatos buszok hamarabb jönnek a menetrendben feltüntetett időpontnál. Megesik az is, hogy késnek, de ez kevésbé bosszantóbb, mint az a tény, hogy az orrod előtt ment el, holott még volt pár perced, hogy elérd. Ilyenkor jogosan tesszük fel a kérdést, kinek megy rosszul az órája? Hát erre a legegyszerűbb megoldás, ha megnézzük az interneten a pontos időt. Ez sajnos azonban nem segít rajtunk, mert hiába pontos a mi óránk, ha a buszok órája rosszul megy. Attól ők még akkor jönnek, amikor úgy látják, hogy idő van. Csakhogy az nem a pontos idő, és ez a dühítő, hogy mi ezt tudjuk, de ők nem. Ráadásul felesleges futni rá, mert a sofőrök többsége már csak azért se várja meg az embert, hanem elhajt előtte. Így nem marad más hátra, minthogy gyalog érjük el úti célunkat, mert mire jönne a következő, addigra már ott is vagyunk. Ez a megoldás jó időben elfogadható, de mikor szétfagyunk a hidegtől, már nem épp a legkellemesebb dolog. Jó lenne, ha ezt a problémát kiküszöbölné a Volán azzal, hogy megnézik a pontos időt, és annak megfelelően állítják be a buszok óráját is. Ezzel sokat segítene azokon, akiknek azon a buszon múlott az "élete", ami 3 perccel előbb elment, mint ahogy az a menetrendben szerepel.

Dóczy Diána

Egyszerű és gyors finomságok Húsvétra

Közeleg a Tavasz legnagyobb ünnepe. Lassan ide ér a legkisebbek nagy örömére a húsvéti nyuszi, végre újra együtt lesz a család, díszítjük az otthonainkat, a kertben kis fészkeket készítünk, keressük a csoki tojásokat és az egyéb finomságokat, várjuk a locsolókat és a vendégeket. Már csak az a kérdés, mivel lepjük meg a családot és a vendégeket. Olyannal, ami miatt nem kell a konyhában robotolni hosszú órákon át, de mégis nagy örömet tudunk vele szerezni. Legyen egyszerű, gyors és finom. Összegyűjtöttem azokat a finomságokat, amelyek garantáltan pillanatok alatt elfogynak.

A legegyszerűbb sütemény tészta a palacsinta tészta. Főleg az amerikai palacsintatésztából nagyon könnyen süthetünk ki nyuszi, tojás és csibeformákat, akár a legkisebbek segítségével. a fém vagy szilikon formát tegyük a forró serpenyőbe, és öntsük egy-két evőkanál tésztát bele. Amikor megsült, vegyük ki a formából, és süssük át a másik oldalát is. Díszítsük kis színes cukorkákkal, lekvárral, mogyoró krémmel, csokikrémmel, túróval, mazsolával stb. Hasonló tésztából húvéti gofrit is készíthetünk.

A másik legegyszerűbb sütemény a muffin. Akármelyik muffin receptünket lehet módosítani úgy, hogy sütés után cukor vagy csoki mázzal, majd drazsékkal és csokidarabokkal dekoráljuk őket. Készítsünk nyuszifüleket ostyatésztából. Legyünk kreatívak, és a gyerekeket feltétlenül vonjuk be a dekorálásba!

Készíthetünk csoki tojásokat is, így sokkal olcsóbban jövünk ki, mintha a boltba vennék meg a méreg drága és korántsem olyan finom csokikat, amelyek alkalmasak dekorációnak és ajándéknak egyaránt. Egy szilikon vagy műanyagtojás formájú jégkocka-tartóba öntsünk bele olvasztott csokoládét. A csokoládéba tehetünk dió és mogyoró darabokat, mazsolát és keverhetünk bele egy-két kanál tejszíni is. Tegyük a hűtőszekrénybe, majd, mint a jeget, nyomjuk ki a formákat egy tányérra. A fél tojásokat tovább díszíthetjük csoki, mogyoró vagy cukor mázzal.

Kellemes Húsvéti ünnepeket és jó étvágyat!

Slick Nikolett

Milyennek látom a tavaszt?

Már három napja élvezhetjük az első igazi tavaszi napsugarakat. Ez szerintem nem csak engem dob fel, hanem az összes jó érzésű embert. Már nem kell nyakig sálba, sapkába és meleg kabátba burkolóznunk. Kíváncsian várom, hogy mikor tűnnek fel először az apró, zümmögő mézgyártók, a pici piros fekete hétpettyesek és hogy mikor zöldülnek már végre a fák, mikor borul színesbe az egész világ.
Milyen a tavasz a faluban?
Idős emberek lepik el a kerteket, létrák kerülnek a fához támasztva, csattognak az ollók, metszik a fákat, szőlőket. Kertet ásnak, vetnek. Az idős nénik, nők megtámadják kis virágos kertjeiket. Kapálnak,gereblyéznek, virágmagokat és hagymákat ültetnek mértani pontossággal elrendezve. Van ahol már felbúg a fűnyíró hangja. Az utcákat ellepik a kisiskolás görkorcsolyázók, rollerezők. Néhol már a tavasz illata vegyül a sült szalonna illatával.
Milyen a tavasz a városban?
A parkok megtelnek pihenni vagy éppen csak a friss levegőn tartózkodni vágyókkal. A játszóterek a gyerekekkel és az utcára lépve nem a városi busz vagy az autók hangját halljuk hanem a gyerekzsivajt, gyermekkacajt. Egyre több ember közlekedik kerékpárral vagy gyalog. A természetbarátok hétvégén felkerekednek egy kisebb túrára a közeli zöld övezetekbe családjukkal vagy éppen barátaikkal.
Felébredünk a téli dermedtségünkből. Levetjük a téli morcos és kedvetlen álarcunkat és helyette felvesszük a vidám, mosolygós tavaszi maskaránkat.
Én ilyennek látom a tavaszt…

Barassó Anett

Brutális gyilkosság Tényőn

Hétfő késő este, már félálomban vagyok, amikor anyum berohan a szobámba,és csak mondja és mondja…bevallom sok mindent nem hallottam, majd amikor magamhoz tértem megkértem, hogy kezdje újra. Majd fejét rázva újra kezdi és értetlenkedik miért nem értettem meg elsőre. Internet olvasása közben megtudta miért hallott annyi szirénázó rendőrautót este. Akkor annyit lehetett a hír foszlányokból megtudni, hogy Tényőn (nem messze tőlünk) két felnőttet és két gyereket brutálisan meggyilkolták a saját házukban. A második reakcióm a ledöbbenés után, az volt, hogy megkérdeztem a barátomat, hogy jól bezárta-e az ajtót. Kicsit megijedtem, sőt lehet nem is kicsit. Pont a legjobbkor -gondolom magamba- apum éppen Németországban, van, bár a barátom mellettem fekszik, mégsem érzem magam olyan nagy biztonságba, mintha a családfő és védelmező itthon lenne. Közben csak találgatni tudok, mi történhetett, de egy biztos, hátborzongató volt a hír. Később kiderül, hogy egy 37 éves nőt és 36 éves férjét, valamint öt- és nyolcéves lánygyermekeiket gyilkolták meg. Ez csak fokozza a szörnyülködésemet, gyerekek… te jó ég! A rendőrök egész éjjel a helyszínen voltak, az utcát lezárták. Az újságírók pedig gyilkosság helyszínétől néhány száz méterre várták a további részletek. Bevallom őszintén aludtam már nyugodtabban is.

Reggel, amikor felébredtünk, annyit kérdeztem, hogy álmodtam-e vagy tényleg gyilkosság történt Tényőn. A válasz: igen volt. ( Pedig reménykedtem hogy, a válasz nem lesz). Amikor kelőképpen felébredtem ( kávé, cigi után). Felmentem az internetre és újabb hírek vártak. Egy rendőr az MTI-nek vérfürdőként írta le a tegnap esti gyilkosságot. Azt mondta, szúró- vagy vágóeszközökkel végeztek a harmincas éveikben járó szülőkkel, valamint két gyermekükkel, a nyolc- és ötéves kislánnyal. A négytagú családot egy rokonuk találta meg. 1-2 órával ezután már arról is szóltak a hírek, hogy az ismeretlen fejszével és motoros fűrésszel végzett a családdal. ( szörnyű brutalitás…fűrész?! Mi jöhet még…).

A szomszédok nem igazán ismerték a házaspárt, de az egyikük elmondta, a gyerekek Győrbe jártak iskolába, ( unokatestvérem ismerte a nagyobbik lányt, egy iskolába jártak a Kálváriába, szünetben együtt játszottak) a család általában csak este járt haza. Amikor találkoztak, beszéltek velük, nagyon rendes, kedves emberek voltak, rendezett körülmények között. Senki sem érti, hogy mi lehetett a gyilkosság indítéka. Ekkor még mindig ott van a tragédia helyszínén a komplett magyar média.( újságírók, tv-sek, fotósok).

A kedd délutáni sajtótájékoztató után mindenki megdermedt (köztük én is): A rendőrség szerint a férj gyilkolta meg feleségét és két kislányát Tényőn, majd egy láncfűrésszel, magával is végzett. ("Rendkívül megrendítő volt a helyszín, nem kívánom senkinek, hogy hasonlót át kelljen élnie"- Szabadfi Árpád dandártábornok,megyei rendőr-főkapitány.) A férj pszichiátriai kezelés alatt állt. Hipochonder volt, mély depresszió alakult ki nála és skizofrénia. A sajtótájékoztatón kiderült és fény nyílt a szörnyű és brutális tettre: "Három főt a gyermekszobában, a garázsban pedig a férjet találtuk meg, aki vértócsában feküdt. A helyszíni szemle során garázsban megtaláltuk azt a baltát is, amellyel, nagy valószínűséggel meggyilkolta feleségét és két kislányát. Felesége és két kislánya holttestét a gyerekszobába vitte, paplannal betakarta, majd öngyilkosságra tett kísérletet. Először megpróbálta az ereit felvágni, ezt követően a mellkasába kést vágott, de ezek nem lettek végzetesek. Ezt követően nyúlt a láncfűrészhez; először a homlokát sebesítette meg, majd végül a torkán elvágta az ütőerét, s elvérzett". A rettenetes tragédia valószínűleg pár perc alatt lezajlott. A környéken senki nem hallott semmit a mészárlásból, azaz a feleségnek és a két kislánynak esélye sem volt a menekülésre. Ez egyszerűen iszonyatos, rémes, ijesztő és félelmetes. Így lett Tényő az elmúlt napok legemlegetettebb helye. ..

Ezer meg ezer kérdés cikázik bennem, miért nem tudták előre, hogy ez lesz? A pszichiáter, a család, a barátai. Lehet kegyetlen, vagyok, de miért nem csak magával végzett? Miért kellet az egész családját megölnie? Hogy képes bárki gyerekeket kegyetlenül gyilkolni? Főleg a sajátjait? Remegek, amikor arra gondolok, hogy a két kislány nyugodtan lefeküdt aludni, talán még esti mesét is olvasott az édesapjuk nekik, lefeküdt a felesége mellé, majd amikor mindenki elaludt meggyilkolta őket… De ez mind csak találgatás, még egy-két nap kell ahhoz, hogy minden pontosan tisztázódjon. Én még mindig abban reménykedem, hogy kiderül nem az apa volt. Mert nem tudom, és nem akarom elhinni, hogy egy apa képes ezt megtenni. Vagy bármilyen ember, ez lehetetlen és felfoghatatlan.

Szerdán este több mint 200-an, gyermekek, felnőttek, fiatalok és idősek gyertyákkal, mécsesekkel érkeztek a tényői templom lépcsői elé a megemlékezésre.

" Valóság voltál, álom lettél újra „

Megrendülten és Őszinte részvéttel búcsúzom.

(Forrás: kisalfold.hu)

Slick Nikolett

Lehetne másképp?

A mai világban nincs kiforrott véleményem arról, mi helyes és mi rossz, nem vagyok hungarista, vérjobbos, vagy szocialista, s eleddig, hála az égnek, nem hordok bélyegeket a hátamon. A világ egyik leghányatottabb sorsú nemzetének sarja vagyok, és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: ünnepi zavargások. A családom korrupció nélkül keresi kenyerét, ezért sem örülök annak, ha bárki elsőre meg- és elítél. Büszkén gondolnék magyarságomra. Szeretném a március 15-ei megemlékezéseket. Itt élek Európa vérző szívében. Önfelmentésben mi vagyunk a császárok, és igen is nálunk élnek a világ legkomplikáltabb politikusai. Magyarország! Én jobban szeretnélek szeretni!


Talán már kiüresedett frázis, ha arról kezdenék tollforgatásba: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megemlékezői, 2010. március 15-én mit, és hogyan nem csinálnak jól. Mert negatív véleményezést, személyes meglátású, rossz szájízű nézőpontot sokkal egyszerűbb megfogalmazni, mint építő erejű kritikát. S valljuk be, előbbire sokkalta inkább felkapja fejét a nagyközönség.
A pulpituson pózoló politikusok az ünnep rég megkopott rongyait álcaként öltik magukra, hogy aztán sáros surranójukkal kölcsönösen taposhassák földbe ellenlábasaikat. Kampány van, s nemsokára választások, ezért a hosszabb hétvége miatt otthonücsörgők egyből kaphatók némi dúvadságra. Így támad fel a nem létező tengerünk évente egy-kétszer.
A felháborodás kiváltotta dühömből adódó arcvörösségem helyébe azonban szégyenpír lép, mihelyst lokális szinten, embertársaim nevében (vagy helyett) magamba nézek. Három szál nemzetiszín lobogó viaskodik a márciusi hurrikánnal a házak ormán. És ez a tendencia nagyobb körzetben sem javul. Persze, ne tűzzünk ki zászlót mindaddig, míg nem kezdjük el majmolni a nyugati mintát a szilveszteri party-csákókkal, és a februári „Be my Valentine!” üdvözlőkártyákkal sem…
Csupán ennyit szólnék most. Ennyi a lelki fröccs mára. Tán hangjaim nem süketülnek az éter néma tátogásává, tán betűim nem falra hányt borsók, tán gondolataimmal meg is hatok valakit.
Mert lehetne másképp!

Bognár Viktória

Újra dübörög a száguldó cirkusz

A hétszeres világbajnok Michael Schumacher visszatérésére figyel a világ

Kezdetét vette a 61.Formula 1-es szezon, az év első futamát Bahreinben rendezték

Jelentős módosítások és szabályváltoztatások előzték meg a márciusi kezdést. 2010-es esztendőben betiltják a futam alatti tankolást, mivel a töltőberendezések szállítása óriási költséget jelentett, valamint balesetveszélyes is volt. Gondoljunk csak Massa 2008-as „fellépésére” Szingapúrban, mikor kis híján az egész boxutcát lángra lobbantotta az autójába szorult tankolócsővel. Így a boxkiállások alkalmával csak kerékcserére lesz lehetősége a csapatoknak. Az elmúlt évek tapasztalati alapján a versenybizottság célja természetesen, hogy a pilótáknak kevesebb lehetőségük legyen a boxban pozíciót nyerni, tehát szívesebben válasszák a pályán való „harcot”.

A pontrendszerben is változások történtek, az eddigi 10-8-6-5-4-3-2-1 helyett az első tíz helyezett kap pontot, mégpedig: 25-18-15-12-10-8-6-4-2-1 elosztásban.

A mezőny létszáma 24 főre bővült, érdekesség, hogy az idei évben először szerepel orosz versenyző a Forma 1-ben Vitalij Alekszandrovics Petrov személyében, aki Robert Kubicaval együtt a Renault csapatát erősíti.

A legnagyobb szenzációt persze Michael Schumacher újbóli „fellépése” jelenteti. A klasszis 2006 végén vonult vissza, bár a tavalyi év során úgy tűnt, hogy a Magyar Nagydíjon súlyos sérülést szenvedett Felipe Massa helyére "beugrik" a Ferrarihoz. Ebben végül egy korábbi motorbalesetből visszamaradt nyaksérülése akadályozta meg. Decemberben azonban hivatalossá vált a német pilóta visszatérése a száguldó cirkuszba. Az egyetlen negatívum (persze embere válogatja) hogy nem a Ferrarival, hanem a címvédő Brawn GP-ből alakult Mercedesszel kötött szerződést. Újra együtt dolgozhat Ross Brawnnal, akivel a Ferrarinál hét egyéni és hat konstruktőri vb-elsőséget gyűjtöttek be.

A vasárnapi futam különösebb izgalmak nélkül zajlott, jó néhány körön keresztül a pole pozícióból induló Sebastian Vettel vezette a mezőnyt, a Red Bull később motorprobléma miatt lelassult, Vettelnek végül csak a negyedik helyet sikerült megcsípnie. A Ferrarik taroltak, Alonso és Massa kettős győzelmet ünnepelhetett, a harmadik helyen Hamilton ért célba Bahreinben.

Izgalommal várjuk a folytatást!

Doncsecz Tímea

A mesék világában

Az egyik nap a kis unokatesómra vigyáztam és hát mi mást, mint mesét kellett vele néznem. Utána azon filóztam, hogy melyik mese a kedvencem. Nem tudtam a Pocahontas, Fel! , Toy Story, Horton, Pumukli és a Notre Dame-i toronyőr közül választani. Így gondoltam megkérdezem a barátaimat, ismerőseimet, (kortól függetlenül 3-45évig) a családom aprótalpú tagjait (vannak bőven), hogy nekik mi a kedvenc mesefilmjük. Azt hittem (, hogy itt is, mint a legromantikusabb 5 filmnél) lesz olyan 5-6 nagykedvenc. Hát ez nem így lett, 31embert kérdeztem meg és 20 mese lett a végösszeg. Akkor nézzük melyek ezek:

Manó, Klau és Tasak kedvence: Fel!
A Fel egy lufi árus idős bácsi, Carl Fredricksen története, aki egy nap megvalósítja elhunyt felesége álmát, és több ezer légballont köt házára, hogy azok elrepítsék Dél-Amerikába. Nem sokkal a felszállás után azonban felfedezi, hogy Russell a nyolcéves vidám cserkészfiú is a repülő házban ragadt. A furcsa páros közös utazása vicces, érdekes tájakon járnak, mulatságos figurákkal találkoznak. Mosolyt csal az arcokra, az idős öregember és a fiatal kisfiú egymás mellé állítása, (mindenki szívében belopják magukat a szereplők) a generációs problémákra világítás.

Bee kedvence: Eldorádo
Amikor Tulio és Miguel kikötnek Eldorádó, a legendás Elveszett Aranyváros partjainál, tévedésből isteneknek hiszik a két bolondozó srácot, és olyan kincsekkel halmozzák el őket, amilyenekről álmodni sem mertek! Mikor összecsap a barátság, a kapzsiság és a szeretet, hőseinknek meg kell hozniuk életük legfontosabb döntését: elszöknek az arannyal, vagy szembenéznek a veszélyekkel, hogy megmentsék Eldorádó lakosait. Annyit elárulok, hogy jól döntenek :)

Tomi és Alexa kedvence: South Park
Határozottan nem gyerekeknek készült sorozat. :) A sorozat főszereplője négy alsó tagozatos fiú, Stan Marsh, Kyle Broflovski, Eric Cartman és Kenny. Nem meglepő a mesében a közönséges, durva beszéd, az erőszak és gyilkosság rendszeres bemutatása. ( nem szaroznak). Több szóvivő is tiltakozott már a South Park ellen, mert a sorozatot támadónak és károsnak vélték. Ezt mindenki döntse el maga…

Adró kedvence: Hófehérke és a hét törpe
Nevezhetjük „alap” mesének is, hiszen talán nincs, olyan ember, aki nem ismerné Hófehérke történetét. A csodaszép lány mindenkit elbűvöl, csak féltékeny mostohaanyja, a királynő gyűlöli. (a varázstükör is őt találja szebbnek) Hófehérkének az erdőbe kell menekülnie, ahol szerető barátokra talál. Nem éri be kevéssel, rögtön hétre: Tudor, Vidor, Hapci, Morgó, Szende, Szundi és Kuka (- a kedvencem) fogadja be. A gonosz királynő azonban nem nyugszik, becsapja és megöli mostohalányát, akit csak az igaz szerelem csókja menthet meg…

Timi és Vikus kedvence: Gumimacik
A mese a középkorban játszódik. Hősei az erdőben élő gumimacik, akik a föld alatt és fák belsejében élnek. Az emberek elől rejtőznek. A gumibogyóbokor terméséből olyan varázsitalt képesek főzni, amelytől testük gumiszerűvé válik, és így pattogni, ugrálni tudnak, innen kapták nevüket. :) A gumibogyószörp az embereket pedig hihetetlen erőssé teszi őket. Legnagyobb ellenségük a herceg, aki meg akarja szerezni ezt tőlük, hogy elfoglalhassa a királyi trónt. D természetesen ők nem hagyják annyiban...

Szilvi kedvence: Aladdin és a csodalámpa
Aladdin, a furfangos utcagyerek a szultán udvari varázslója, rátalál a csodalámpára, melyben a zseniálisan varázslatos és totálisan megkergült dzsinn lapul. Jafar magának akarja a lámpást, hogy gonosz terveit megvalósíthassa. Így Aladdinra hárul a feladat, hogy útját állja és szabadon engedje a lámpa szellemét. Jutalma nem marad el: elnyeri a szépséges Jázmin hercegnő szerelmét! Ahogy az lenni szokott…

Milánka kedvence: Thomas a gőzmozdony
A kisgyerekek mostani nagy kedvence. Készült már mozis nagyfilm is Thomasról és barátai kalandjairól, ezen kívül kiállítás, és több játék is Thomas képével. ( Zokni, póló, hátizsák, ceruza, tolltartó…stb.) Érdekesség, hogy Thomas eredeti hangja Ringo Starr volt.

Kitti, Anett és Bálint kedvence: Shrek
Az egyik legélvezhetőbb és legviccesebb mese. A film hőse Shrek, a mogorva ogre, aki egymagában él a mocsarában. Azonban egy nap mesebeli lények lepik el a mocsarát, akiket a környék uralkodója száműzött oda. Shrek és a nyomába szegődő beszélő szamár felkeresik Farquaadot, akivel egyezséget kötnek: a nagyúr kitelepíti a lényeket a mocsárból, ha cserébe Shrek kiszabadítja a tűzokádó sárkány várából a szépséges Fiona királylányt, akit azért venne feleségül, hogy király lehessen. De útközben különös vonzalom alakul ki a zöld szörny és a királylány között. Fiona éjszakánként csúf, zöld ogrelánnyá változik. Az átkot a szerelem első csókja törheti csak meg. A történet végén: Shrek és Fiona boldogan csókolják meg egymást, és az átok megtörik: Fiona örökre ogrelány marad. (Micsoda fordulat).

Márkica, Pepe és Petyóka kedvence: Verdák
Bátran elmondhatjuk, hogy a kisfiúk kedvenc mesefilmje. A Verdák egy számítógép-animációs film a Pixar Animation Studios műhelyéből, melyet a Walt Disney Pictures mutatott be. A rajzok gyönyörűek és élethűek, persze amennyire egy mese az lehet :) A főszereplő Villám McQueen a Szelep Kupa versenyének zöldfülű újonca. Neki és kedves autó barátainak izgalmas és tanulságos története a Verdák.

Martinka kedvence: Micimackó
Ennél a mesénél is határozottan állíthatom, hogy mindenki ismeri Micimackó történetét. Micimackónak és barátainak három történetét meséli el a rajzfilm. (Walt Disney). Az elsőben kiderül, hogy Micimackó szereti a mézet, s ha fogytán a készlet, akkor meglátogatja a méheket. A második egy viharos nap története, melyben rájön, hogy erdei sétája útját nem ő szabja meg, hanem a szél, és a lakását is elönti a víz. Az utolsóban Tigris megneveléséhez kapunk hasznos tanácsokat :)

Dorka, Esztike és Viki kedvence: A hercegnő és a béka
Az egyik legújabb 2009-es mesefilm, a kis és nagylányok kedvence. A klasszikus hercegnős/békás történet új köntösbe kerül azáltal, hogy a tündérmese ezúttal New Orleansban játszódik, ahol Maldonia hercegét nem valami gonosz boszorkány, hanem Dr. Facilier változtatja békává, Tiana hercegkisasszony pedig hiába próbálja egy csókkal visszaváltoztatni, bizarr fordulatként ő is békává változik. ( na végre, erre vártunk.) A mágikus átok megtöréséhez együttes erővel kell megtalálniuk Odie mamát, de ehhez kalandokkal és veszélyekkel teli utat kell átélniük.

Szücsy kedvence: Szépség és a szörnyeteg
A történet régi, mégis felejthetetlen: egy kis falucskában él egy káprázatosan szép és okos fiatal leányzó, Belle, akit üldöz szerelmével a jóképű, de durva Gaston. Egy napon Belle apját elrabolja a környéken magasodó kastélyban lakó szörnyeteg, és "váltságdíjként" a leányt kéri. Belle gondolkodás nélkül feláldozza magát. Ahogy telnek a napok, úgy ismeri és szereti meg egyre jobban a nem valami bizalomgerjesztő szörnyet. A kastélyban életre kelnek a tárgyak is (Kanna mama, a kis Csészike, a gyertyatartó és a falióra). Lassan kibontakozó szerelmük azonban nincs biztonságban: a csalódott, dühös Gaston hadjáratot indít a "szörnyeteg" ellen… a szerelem mégis győz :) Csabi és Csuti kedvence: Vuk
A történet egy népes rókacsalád esti pillanataival kezdődik. Vuk, a kis róka a legkíváncsibb, a legéletrevalóbb. Híres vadász nagyapja után kapja a nevét: Vadászom, Utamból Kotródj!. Egy alkalommal Vuk elcsavarog az odútól, és amikor visszatér, már nem talál ott senkit. Simabőrű, a vadász, és kutyája kipusztították a családját. Vukot nagybátyja, Karak veszi magához, aki megtanítja a vadászat és a rókalét minden csínjára-bínjára. A felnőtt Vuk ravasz és kiváló vadásszá válik, a Simabőrű baromfiudvarába sem átall ellátogatni. Még az ott fogva tartott rókalányt is sikerül kiszabadítania ketrecéből, aki azután a párja lesz. Miután Karak odavész az őszi hajtóvadászatban, Vuk bosszút esküszik. Csúffá teszi Simabőrűt és minden baromfiját ellopja. A két vadászkutya ébersége ellenére Vuk végül a legutolsó gúnárját is elcseni, és szép, nagycsaládot nevel Karak tágas és biztonságos barlangjában.
Legszomorúbb rész: „Elmentek, elmentek a Simabőrűvel. De miért mentek el? Értem fognak jönni. Biztosan visszajönnek értem. Most már azt sem bánom, ha kikapok. Csak jönnének már! … Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok! … Segítsetek Vuknak, a kisrókának!” Raci kedvence: Csipkerózsika
A Grimm-testvérek meséjének főhőse a szépséges Auróra hercegnő, akit születésekor átokkal sújt egy gonosz boszorkány: az átok szerint mielőtt nagykorú lesz a lány, egy mérgezett tű szúrása végez majd vele! A mit sem sejtő hercegnő sorsát apja három jószívű tündérre bízza, akik mindent elkövetnek, hogy ne teljesedjék be az átok, de hiába. A végzetet elkerülni még ők sem tudják, csupán enyhíteni a gonosz boszorkány átkának hatását: amikor Auróra megszúrja magát, nem hal meg, csak hosszú álomba szenderül, amelyből csak egy herceg szerelmes csókja ébresztheti fel!

Zsoca kedvence: Balu kapitány
Nevét a dzsungel könyvében szereplő medvéről kapta. Balu kapitány kalandjai-ban egy pilótát "játszik". Van egy kis maci barátja, aki valami fura legyezővel állandóan kiugrál a repülőből, plusz egy idegesítő főnöknője. A történet szereplője még pár jópofa mellékszereplő, például a munkájához kevéssé értő szerelő vagy Lajcsi, a kocsmáros majom.

Berni (Atom Betti) kedvence: A kis hableány
Ariel apja, Triton király víz alatti birodalmában él, de az emberek, közé vágyik, ám álmai hercegét, Ericet csak úgy nyerheti el, ha alkut köt a gonosz tengeri boszorkával, Ursulával. A sellőlánynak hangját kell adnia azért, hogy a boszorkánytól emberi lábat kapjon uszonya helyett. Ráadásul, ha Eric herceget nem csókolja meg három napon belül, örökre Ursula rabszolgája lesz. Ariel mégis fittyet hány atyja és testőrző rákja, Sebastian tanácsaira.
Gergő, Betti és Patti kedvence: Oroszlánkirály
Az Oroszlánkirály a kis Szimba életét meséli el. Az állatok királyának, Musafának első fiúgyermekeként Szimba a trónörökös. De nem nézi mindenki jó szemmel a trónörökös érkezését. Szimba gonosz nagybátyja, a hiénákkal szövetkező Zordon régóta feni a fogát a király trónjára. Zordonak köszönhetően a kis Szimba életveszélyes helyzetbe kerül: a kiszáradt folyómederben egy megvadult bivalycsorda előtt találja magát, és csak édesapja önfeláldozó bátorságának köszönhetően éli túl a helyzetet. Apja azonban már nem tud kitérni a csorda elől, és Musafát halálra tapossák. A kis oroszlán világgá megy, útja során új, vidám és vicces barátokra lel, veszélyes és boldog kalandok várnak rá, és amikor életerős hím oroszlánná érik, elhatározza, hogy bosszút áll apja gyilkosán és visszaszerzi a trónt.

Juci ( Muci Buci) kedvence: Horton
Amikor Horton az elefánt, segélykiáltást hall egy porszem felől, hamar kifüleli, hogy a levegőben szálló pöttyön élet van: ott épült fel a szuperkicsi Kifalva, melynek lakó a hiperszuperkicsi kik. Horton összebarátkozik Kifalva polgármesterével és barátok lesznek. Sokan vannak, akik elpusztítanák a porszemet. Egy gyermekétől nehezen megváló kenguru és szövetségese, Vlad, a keselyű egyszerre tör a porszem és az elefánt elveszejtésére.

Robi kedvence: Tom és Jerry
Az epizódok középpontjában rendszerint Tom Jerry elfogására irányuló sikertelen kísérletei állnak. Tom a legtöbbször nem is akarja megenni Jerry-t és néhány részben a páros, valójában egészen jól kijön egymással. Humoros, abszurd, pörgős és nem véres (pedig ha egy zongora esik a fejedre…)

Susu (Szőke) kedvence: Szaffi
A történet a 17. században játszódik, amikor a Habsburg-ház elhatározza, hogy kiveri a törököt Magyarországról. Sophie, Ahmed pasa lánya és Jónás, a magyar várúr, Botsinkay Gáspár fia, már kora gyermekkoruktól jegyesek a szülők megegyezése alapján. A háború alatt a törököknek és a Botsinkay családnak menekülniük kell, ezért elásnak egy láda kincset váruk udvarában. A kisded Sophie elsodródik a menekülőktől, s egy furcsa öregasszony talál rá. Macskája után elnevezi Szaffinak, és saját gyermekeként neveli fel. Jónás felnőttként visszatér, hogy apja birtokát, na meg az elrejtett kincset visszaszerezze. Ez nem egyszerű feladat, mert riválisai az életére törnek. Bujdosása során ismerkedik meg Szaffival.

Slick Nikolett

Nyuszi ül a fűben. Avagy a polcokon?

A húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, de a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet a Hold állásának megfelelően tartanak. A Biblia szerint Jézus pénteki keresztre feszítése után harmadnapon feltámadt. Helyettesítő áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.

Csakhogy mára már jó üzleti fogásnak nevezném. Még közel egy hónap múlva lesz csak húsvét, de a boltok hatalmas polcai roskadásig vannak a különböző nyusziktól, kiscsibéktől,bárányoktól és az egyéb húsvéti csomagoktól. Mind-mind különböző ízesítésű, csomagolású,formájú, hogy a vásárló figyelmét felhívja az adott termékre. Bizarr az egészben az, hogy mára már sok gyerek tévhitben él, mely szerint a nyuszi hozza a húsvéti ajándékot, amit a szabadban, a bokrok tövében elkészített, madárfészekhez hasonló kis fészekben vagy kosárkában helyez el.
Különböző dekorációk közül választhat a kedves vásárló. Megannyi szín és
forma, érdekes alakzatok. Készülőben a "tojásfák". Melyet még régen a lányok, asszonyok saját kezűleg készítettek el. Mára már ezeket is a polcokon találod és hatalmas kínálatból választhatsz: egyszínűt, színeset, mintásat, hímzettet, ragasztottat és még sorolhatnám.
Ha már szót emeltem a boltok kínálatai mellett akkor a postáról sem feledkezhetünk meg.
A húsvéti díszített vagy csak festett, esetleg díszítetlen tojás máig a húsvéti levelezőlapok fő témája. A nyuszi és a húsvéti bárány is megjelenik a levelezőlapokon, de megtaláljuk rajt tojásfestő, tojáshozó nyúlként, sőt még a tojásokon ülve a tojásos kosárka tetején. Krisztus, majd a feltámadás, sőt a mennybemenetel jelenetei is szerepelnek rajt. Aki mégsem a hagyományos képeslapok mellett dönt, annak ott van az internet nyújtotta lehetőség. Virtuális képeslapokat küldhetünk szeretteinknek.
Munkám végeztével tudatosul csak meg bennem az egész polcmizéria. Talán azért van már ennyivel előre kinn a termék, mert ilyen gyors világban élünk.
De kérem! Ennyire?

Virágok nyelvén

A Nemzetközi nőnap az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők története. A nők évszázadok óta tartó küzdelmében gyökerezik, melynek célja, hogy a nők a férfiakkal egyenlő feltételek mellett vállalhassanak részt a társadalomból.

A nőnap lecsengésével lakásunk virágillatban úszik. De valljuk csak be,tisztában vagyunk ezen virágok jelentésével? Mit jelentünk azon férfi ismerősünk számára akitől a pompázó,illatos csodákat kaptuk...?!

Kíváncsiságtól fűtve az internet segítségét vettem igénybe. Kéjesen "doboltam" az ujjaimmal a kis fekete gombokon, míg meg nem találtam a hőn áhított oldalakat.Hogy kielégítsem kíváncsiságomat olvasgattam a különböző portálokat. Végigpásztáztam az összes gyönyörű virágot,elolvastam a tudnivalókat róla. Néhol a döbbenettől a lélegzetem is elállt. Aztán kérdések tömkelege fogalamazódott meg bennem. Vajon a férfiak tisztában vannak a virágok jelentésével? Vagy egyszerűen csak az érzékeikre hatnak ezek a selymes bimbók? Egyáltalán van olyan szabály, hogy milyen virágot illik ajándékozni? Kedvesünk számára még mindig a vörös rózsa a közkedvelt?

Hogy őszinte legyek, szerintem a fantázia hiányban szenvedő férfi ajándékoz vörös rózsát.Igen tudom...most jön az hogy ez a romantika. Kíváncsiság még mindig bennem lappangott. Ezért hát fogtam a kis holmimat és esti programot szerveztem a barátokkal. Ott feldobtam a fiúknak a témát. "Na mivel leptétek meg szívetek hölgyét?" A válasz egyértelmű volt. A kórus a rózsát mondta. Még mindig a rózsa a legnépszerűbb virág. Aztán egy picit tovább mentem...Tisztába vagytok kedvesetek kedvenc virágával? Ekkor egy kissé csend lett. Barátnőim is csak feszülten figyeltek, várták a pillanatot...talán-talán valaki megmenti a férfiak becsületét. De nem így történt.

Fiúk figyelem! Mi nők, nem a giccsparádéért vagyunk oda, hanem csak egyszerűen szeretjük ha figyeltek ránk. Olyankor melegség járja át a szívünket.

Varga Fruzsina

„Emi és Zoli: örökké!”

A győri hős

A minap kezembe került (kicsit megkésve) Vujity Tvrtko Újabb pokoli történetek című könyve. Ahogy elkezdtem lapozgatni és beolvasgatni, rátaláltam egy fejezetre, Halál Korfun címmel.

Gyorsan végig pörgettem, mi ugrik be Korfuról: gyönyörű tengerpart, napsütés, pihenés, szórakozás, csodálatos kék tenger, homokos part, bikinis lányok (ezt a fiúk kedvéért), és kigyúrt életmentők. Hmmmm… valljuk be, nem hangzik valami rosszul,sokan álmodozunk egy ilyen nyaralásról.

De ott volt a címbe a halál is, ezek szerint nem mindenkinek végződik jól a nyaralás. Több tragédiával végződött nyaralásról is hallhatunk, de Én azért nyugtattam magamat, hogy a történet vége biztos happy end lesz, hisz jól tudom, hogy minden kicsit szomorúbb, érzékenyebb dolgon már potyognak a könnyeim. (lány vagyok, nem tehetek róla). Mégis nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni.

Kiderült, hogy a történet egy győri fiúról szól, aki életét adta mások életéért. (26 évesen, ennek már 10 éve). Gősi Zoltán sokáig spórolt, hogy mennyasszonyát, Emit elvigye nyaralni, a választás Korfura esett. Szerelmesek voltak, a történet love storynak is tökéletes lenne, természetesen más befejezéssel. Bár a lány nagyon különbözött a fiútól (agyonsminkelt, hidrogénezett hajú, műszempillás, hosszú körmös), a fiú mégis meglátta benne „azt, amivé lehet ”.

A várva várt nyaralás elkezdődött, a napok teltek, a szerelmes pár nagyon boldog volt, csodálatos és tökéletes volt minden. (nem részletezném az egész nyaralást. Annyit erről, hogy érdemes elolvasni, Vujity Tvrtko élménydúsan-pontosan-részletesen írja le).

Majd amikor az indulás előtti nap ellátogattak újra a szerelmesek lagúnájához (itt szerelmesek a sziklafalba véshették nevüket), arra lettek figyelmesek, hogy a tömeg a tengert figyeli. Egy görög és egy brit fiú a szikláról a vízbe vetette magát, de arra nem gondoltak, hogy a tenger egyik percre a másikra meg fog változni, mindenki szörnyülködve nézte a két bajba esett fiút, de senki sem tett semmit. Zoltán átölelte Emi derekát, magához szorította és elindult lefelé segíteni a két bajba esett fiún. (ahogyan az ott tartózkodásuk alatt egyszer már megtette és kimentett egy bajba esett lányt). Ő volt az egyetlen! A lagúnába ereszkedett de nem sikerült megfognia a fiúk kezét, ezért csúszott a meredek sziklafalon de egy nagyobb hullám őt is magával ragadta. Zolinak sikerült minden erejét összeszedve, emberfeletti erővel mögéjük kerülni, és amikor lehetősége nyílt rá taszított rajtuk egyet a part felé. A két srác sikeresen megmenekült, hála Zolinak, de neki nem sikerült kijönnie, a hullám a meder közepébe sodorta, az ereje és a levegője is vészesen fogyott, túl sokat vizet nyelt. Zoli az utolsó erejével is Emit kereste, aki próbált segíteni kedvesén. („a fiatalok mozdulatlanul néztek egymás szemébe. Aztán a víz egyetlen morajlással elragadta a fiút…”).

Bele se merek gondolni milyen szörnyű, lehet végig nézni, ahogy a szerelmem vagy bárki más fuldoklik, majd lassan elnyeli a tenger. Ez a történet hihetetlenül nagy hatással volt rám, kevés könyv fog meg igazán, de ez a kivételek közé tartozik, így nem meglepő, hogy naponta többször is eszembe jut. Főleg mostanában, hiszen a barátommal a közös nyaralásunkat tervezzük Horvátországba, amikor a prospektusokba meglátom a tenger mellett a hatalmas sziklákat, összeszorul a szívem. Félek, de azzal nyugtatom magam, hogy velünk ilyen nem történhet meg, majd rájövök, hogy Zoli és Emi sem gondolta volna, hogy nem együtt térnek haza.

Bevallom őszintén nem volt felesleges zsebkendőket készítenem magam mellé, mire a történet végére értem, rendesen potyogtak a könnyeim…

Annyi minden kavargott (és még mindig) kavarog bennem:

Jó érzés- már biztos vagyok benne, hogy van igazi szerelem,

Fájdalom- hogy megtörténhet egy ilyen szörnyűség,

Felháborodás- hogy a két kimentett fiú egy szó nélkül elmentek és ott hagyták azt, aki megmentette őket,

Félelem- hogy épségbe térjünk haza a nyaralásunkból,

Megnyugvás- hősök már pedig vannak.

Zoltánt Görögországban felterjesztették egy magas állami kitüntetésre. (Évente öt-hat haláleset történik a lagúnában, de ez volt az első, hogy valaki mentés közbe fulladjon meg). A győri temetőben Zoltán sírja mellett, a virágágyásban található egy kagyló, ami emlékeztet minket a hősies, önfeláldozó tettére. A család márványtáblát készíttetett (amelyre fia nevét, születési és elhalálozási évszámát vésette) és együtt szögezték fel a lagúna fölötti sziklára.

Zoli naplójának utolsó bejegyzéséből:

„2000. 07. 27. Korfu

Beszéltem anyáékkal, és újra megkérdeztem, hogy szeretne e nagymama lenni. Azt mondta, hogy van még időnk, de én tudom, hogy nincs… Úgy érzem, hogy most vagyok életemben a legboldogabb.”

(Forrás: Vujity Tvrtko - Újabb pokoli történetek)

Slick Nikolett

Fejünkre nő a nőnap

Nemzetközi nőnap, március nyolcadika. Sok férfinek ezen a bizonyos napon kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a virágboltok előtt kígyózó sorban állva töltse el a fél napját. Ez a felesleges hercehurca egy cipőben jár a Valentin nappal. Amikor fejvesztve rohangálunk, hogy az íratlan szabályoknak eleget téve kötelezően spontán meglepetést szerezzünk.
Na de álljunk csak meg egy szóra! Belegondoltunk már, mi nők valaha is abba, hogy miért kapjuk ezt az erőltetett kedvességet március hó elején? S vajon a férfiak elgondolkoztak már azon, miért „kötelesek” minket ezen a napon körberajongani? És hol fair ez az egész a teremtés koronáival szemben?
A nemzetközi nőnap intézménye eredetileg a nők egyenjogúságának kivívásával függött össze, s csak napjainkra vált az egyre globalizálódó világ melléktermékévé. Eszerint az irodában, egyedüli férfiként minimum húsz nőnek kényszerből gerberát osztó főnök nem képmutató, giccses és nyáltól tocsogó, hanem édes, figyelmes és talpig úriember. Aki egyébként egy hímsoviniszta, veri a feleségét, szemben egy jóravaló átlagsráccal, aki - az év 364 napján udvarias és tiszteli ugyan a nőket, csak a mostani „márcnyolc” éppen kiment a fejéből -, egy bunkó.
Bár sokan bizonygatjuk: semmi szükség csokira, mert attól úgyis elhízunk, nem vágyunk rózsára, mert úgyis elhervad, a plüss meg csak a poratkák bázisa, mégis megvadulunk a számunkra kiötölt napon. Az őrület jeleit először magunknak sem vagyunk hajlandóak beismerni, de mihelyst azt vesszük észre, hogy kifinomult hatodik érzékünkkel a virág szó hallatán, vagy esetleg egy szál virág láttán fújtató amazonná változunk, biztosak lehetünk nőnap-szindrómánkban. Hiába szajkózzuk valósnak vélt igazunkat: mi nem várjuk el az ál-kedvességet (elnézést a valóban kedves férfiaktól!), mégis zöld szemmel, s megjátszott mosollyal „örülünk” barátnőnk vöröskés tövisesének, mikor hozzánk senki, még álcából sem kedveskedik.
De mit is tehetnénk, hisz ezt kódolták belénk. Mindez a fogyasztói társadalom manipulációjának hatása a nőkre. Ennek további kihatásai pedig a virágboltok fellendülő forgalma, (mikor amúgy sincs pénz), a rózsabokrok tömeges pusztítása, s ha nagyon akarjuk a párkapcsolati válságok kialakulása (cívódás az önző, figyelmetlen fráterral, vagy konfliktus a csokoládéfogyasztástól testessé vált asszonnyal).
Azt hazudjuk: „nem kellett volna”, „semmi baj, ha kiment a fejedből”, „teljességgel felesleges”; mégis, mélyen belülről tör felszínre belőlünk, hogy: „AKAROM!”
Persze, persze, kellemes érzés (majdnem, mint a lábvíz), ha figyelnek ránk, de én azt mondom: inkább ne nyomjanak a kezembe cserepes rododendront, vagy miákoló textilcicát, ha az esztendő fennmaradó részében nem képesek, s hajlandóak akként kezelni, aki vagyok.
NŐ, nem csak egy napig.

Bognár Viktória

Naplózva

Vasárnap este hét óra. Kezdődik a Napló. Ez az a tényfeltáró és oknyomozó riportokból összeállított bő egy óra, melyet általában igyekszek figyelemmel kísérni. A számtalan érdekesség, politikai és közéleti téma mellett ma megragadott egy cím.
Van remény?
Adott egy 50 feletti, egy gyermekes édesanya. 17 esztendős fia tartja el a kétszemélyes családot, és ő végzi az otthoni teendőket is. Első gondolatom, hogy az anya talán elhagyta gyermekét, s most árvaházból visszafogadva próbál megbocsátásért esedezni. Ám nem erről van szó. A nő ugyanis súlyos beteg. Rákkal küzd. Betegségét azonban nem sorsszerű fordulatnak „köszönheti”, élete könyvébe ugyanis műhiba okán mások ejtettek óriási foltot. Fia születésekor szervezetében felejtettek egy szövetdarabot, mely mára kilencszeres daganattá nőtte ki magát. Az asszony, omladozó házában ül a kamerák kereszttüzében, s egyetlen támaszával várja, hogy a rossz ajtót nyisson rá. Előbb a halál, vagy a kilakoltatás? Sapkát visel, mert a kemoterápiás kezelések garmadától kihullott a haja, és fogai hiánya miatt a beszéd is nehézkes számára. Nincs pénze, beteg, betevő falatra is alig jut, de a bank nem jótékonykodik, csupán a dolgát végzi: behajt.
A riport kezdetét látván az jutott eszembe: szomorú sors. Egy hányatott sors a többi megfilmesítetlen közül. Mégis, ahogy a dokumentum filmecske haladt előre, s szövögette az esemény további szálait, a riport végére homályos szemmel meredtem a tévé képernyőjére.
Itt nem csupán a kamasz fiú kényszerű és bámulatos felnövésén, vagy az asszony kitartásán érzékenyül el, s vállal társérzületet az ember. Sokkal inkább azon, hogy a rendkívül nehéz 21. században némelyek felismerték, hogy az összetartás igenis fontos eszme. Idegenek, más-más emberek kicsinyke csoportja. Két bróker, egy kozmetikus, egy etnikai kisebbség vezetője és egy ügyvéd, eltérő célokkal, mégis ugyanazzal a tettvággyal próbál segíteni egy elesett, majdhogynem reményvesztett lelken. Ők nem milliárdosok. A „sok kicsi sokra megy” elvén fejeként és apránként segítenek, s buzdítanak másokat is támogatásra. Talán nincsen bennük a média felkapottsága iránti áhítozás. S ha ez így igaz, akkor ezekre a hétköznapi emberekre szemrebbenés nélkül felnézhetünk. Ők azok ugyanis, akik meglátták, hogy a slamasztikából, (vezérelje onnan a kijutást egyéni érdek, vagy a közjó segítése) összekapaszkodva sokkal könnyebb kilábalni.
Az összekapirgált negyed millió forinttal sikerült alkut kötni a bankkal, és nyerni egy év haladékot a kilakoltatásig. Az asszony továbbra sem egészséges. Fia továbbra sem a fiatalok normális életét éli. De ez a kis csapat nem is várta el, hogy minden terhet mások cipeljenek eztán helyettük. Nyertek egy évet, melyet gyógyulásra és talpon maradásra fordíthatnak, és nyertek minimum öt igaz embert, akiknek a mai veszett világban legalább helyén van a szíve.
Általuk megbizonyosodhattak arról, hogy igenis van remény!

Bognár Viktória

Világosságot!

Késő este épp hazafelé tartok. Elvileg tavasz van, ám drogos bolygónk életmódjának mellékhatásaként szállingózó hó, és kemény szél vág az arcomba. Egyrészt a hideg miatt, másrészt meg az összedidergő faágak ördögi hangjátéka szülte paranoiától vezérelten megszaporázom lépteim. Ha tehetném, szaladnék is. Igen ám, csak félő, hogy orra bukom.
Győr város önkormányzata ugyanis Szabadhegy lakóit jó ideje, minden áldott alkonyat után kényszeres szembekötősdire hívja. Kendőt nem mellékel, csupán a vezérlő fényt oltja ki. Én gyalogszerrel botorkálok, más járókerettel esik hasra, babakocsival bukdácsol, vagy kutyástól gabalyodik pórázba. És bár ez nem a gettó, azért ha rám támadnak, legalább azt lássam, ki tette, s ne egymásban botladozó végtagjaim ellen éljek gyanúperrel.
A helyzet ismeretében járható utak: sötétedés után egy tapodtat sem, vagy lámpát minden zsebbe, avagy - legkézenfekvőbb megoldásként - világosságot a köznek! S míg az ügy fontossága nem evidens a pilács-gyújtóknak és feletteseiknek, addig világosságot az illetékes agyaknak is!

Bognár Viktória

Micsoda természet!

Az elmúlt néhány (hangsúlyozom: néhány) napban szinte mindenki teste-lelke bezsongott: itt a tavasz! Elhamarkodott kijelentés volt ez, hiszen újra sújt minket a hűvös időjárás. Földanya tréfás kedvében van!

Mézesmadzagot húzott el előttünk, felcsillanó szemeink pedig ismét csalódottan összébb húzódnak, ahogy az annyira várt tavaszt – melyet pár nap erejéig ajándékba kaptunk – újra felváltja a hűvös szellő és a borús égbolt. Petőfi Sándor A tavaszhoz című verse jut eszembe: „Ifjú lánya a vén télnek, kedves kikelet. Hol maradsz, miért nem jelensz meg a világ felett?”. Sebaj, mondhatjuk, előbb-utóbb úgyis beköszönt a tavasz! A sok napsütéses óra után, melyet felhős égbolt követett, bosszúsan felnéztem az egyre sötétedő felhőkre. Önkéntelenül is elgondolkodtam azon, kinek mit is jelenthet ez az évszak. Talán vannak, akik nem is foglalkoznak vele, csak az év egy szakaszának tartják, lehet, hogy mások kifejezetten nem szeretik, de úgy hiszem, legtöbben élvezik a „második évszakot”. Utóbbiak táborát erősítem jómagam is. Szeretem.

Mit jelent számomra a tavasz? A természet reinkarnációját. Csodás változást, melyet annyira vártam. Utamat rügyező fák kísérik végig, míg a járdán andalgok. Felnézek rájuk: talán nem is veszem észre, de a szám sarkai a füleim felé húzódnak. Természetanyánk ismét gyönyörűt alkotott. Megint egy év, melyben végigkövethetem, amint felnő gyermeke, bimbóból színpompás virág, virágból termés lesz csodás zöld koronával övezve, majd a legvégén, mikor a gyermek már nem hamvas, sokkal inkább mélyülnek ráncai, Földanya siratja gyermekeit. Meghitt búcsúzása az ősz. Könnycseppjei a lehulló, színes levelek, melyek táplálják aztán a földet. A természet gondoskodik önmagáról.

Tavasztól őszig gyermeki vidámsággal kutatok a fáról lepottyant levelek közt, a tökéletes példányokat keresve, amiket meglelvén aztán könyveim súlya alatt tartósítok. Mélyet lélegzem a fák és virágok mézédes illatával tömött levegőből, hagyom, hogy tüdőm megteljen vele. Nem elég. Még, még, még! Iskola? Kinek kell? Virul a Föld!

Valami hűvöset érzek az arcomon: egy apró esőcsepp lelt nyugalmat bőrömön. Visszazuhanok a valóságba: újra felfelé fordítom a fejem. Az égboltot még mindig szürkés-fekete felhőtársulások ékesítik, terméseik, az esőcseppek pedig rendíthetetlenül közelednek a talaj felé. Egyre hevesebben esik, úgy néz ki, a tavasz még várat magára. Esernyő mögé rejtőzött emberek sietnek el mellettem. Kihúzónak érzem magam mellettük, amiért én fedetlen fejjel, elmélázva haladok utamon. Nem, nem nyitok esernyőt, mindjárt otthon vagyok. Helyette élvezem az esőcseppek érintését, és már nem bánkódom Földanya tréfája miatt: nemcsak a napsütés, az eső is jólesik.

Petrovicz Bernadett

Állatosdi

Jócskán megoszlanak a vélemények az új állatvédelmi törvényről, mely részben március 1-től lépett életbe. Az új kormányrendelet, az úgynevezett társállatok tartását szabályozza.

A hírrel kapcsolatos internetes fórumokat böngészve azt tapasztalom, hogy sokan egyetértenek a törvénnyel, de annál is többen tartják feleslegesnek, valamint több pontját hasztalannak. Az állásfoglalók sorait olvasgatva, bennem is megfogalmazódik néhány kérdés.
Vajon a mai gazdasági helyzetben, tényleg az az egyik legfontosabb, közbeszéd témájává váló kérdés, hogy halainktól egy gömbakvárium vásárlásával megvonjuk-e az ideális élet lehetőségét, vagy éppen madarunk háromszor körbe tudja-e repülni kalitkáját? Nem igazán látom annak az értelmét sem, hogy kutyát vagy macskát ezentúl csak chippel ellátva lehet eladni vagy elajándékozni. Mit érünk el vele? Több pénzt hagyunk ott az állatorvosnál? Hiszen egy chip beültetése bizony nem olcsó mulatság.
Persze az eddig említettek nagyon sarkosított példák. Igen is szükség van arra, hogy ellenőrizzék és szigorúan büntessék az állatkínzást, illetve minden egyes állattartót tudatosan a felelős állattartásra neveljenek.
Összeszorul a szívem, amikor láncra vert kutyát látok, nyakán kopott szőrzettel, amit a nehéz fém vagy valamelyik szabadulási kísérlete okozott. Befogadnám az összes kóbor állatot, ami éhségtől kopogó szemmel szembe jön velem az utcán, és mélységesen elítélem azokat az embereket, akik felelőtlenül kidobják megunt kedvenceiket.
Bátran ki merem jelenteni, hogy szeretem az állatokat. Ennek ellenére, mégis kicsit meggondolatlannak érzem az új kormányrendeletet. Ahhoz, hogy ezeket a szabályokat a való életünkben is be tudjuk tartani, még fel kell nőni a társadalmunknak.
Az új törvény célja az, hogy minden állatot az igényeinek megfelelően tartsanak. A szabályok betartását az állatvédelmi hatóság ellenőrzi majd, bár az állatvédők szerint nem valószínű, hogy erre lesz elég emberük. Így aztán az akvárium marad továbbra is gömbölyű, a kalitka kicsi és sorolhatnám…
Végezetül, ne egy törvény miatt biztosítsunk az állatoknak, valamint kedvenceinknek megfelelő életkörülményeket, biztonságot, hanem azért mert ők velünk együtt élnek ezen a bolygón és sokszor bölcsebbek, alázatosabbak és tisztább lelkűek, mint mi.
Hogy megvalósulhat-e az új állatvédelmi törvény a gyakorlatban és sikerül-e kiszűrni és kellő képen ellenőrizni az állatkínzást? Ki-ki döntse el a saját belátása és tapasztalatai alapján ,de egyet mindig tartsunk szem előtt :
"Minden állat szabadnak született, nem korlátozhatjuk.Szolgálhatnak minket, de ne a félelem, hanem a szeretet vezérelje őket."
(Caral Bigey)

Raczenböck Adrienn

Az idő nagy úr

Mindennek megvan a maga ideje. A születés és a halál, a rombolás és az építés, a sírás és a nevetés, az ölelés és az elválás, a keresés és az elvesztés, a szeretet és a gyűlölet, a háború és a béke ideje. Kihez előbb, kihez utóbb kopogtat be.
Az idő nagyúr. Most is az idő fogságában vagyok. Börtönbe zár és rácsként nehezedik rám a súlya. Nem hagy több gondolkodási időt, hogy eldönthessem vajon én most mit szeretnék igazán megfogalmazni e pár sorban. Megbénítja, megfagyasztja a szavakat a fejemben, s mire papírra vésem, már az is csak a múltba vész el, hiszen előbb a gondolataimban született meg, minthogy leírtam. Az idő a legnagyobb ellenségünk, félelmünk gyümölcse. Folyton rohan, siet, s mi ennek a pokoli szerkezetnek részei vagyunk. S majd egyszer csak úgy dönt, megáll. Lejár az időnk. Elmúlik. Eltűnik. Nem létezővé válik. Kifutunk az időből és elmaradnak dolgaink, melyeket nem tudtunk befejezni. Utolsó percre hagyunk mindent, így vagyunk kódolva. Az elszalasztott pillanatokat próbáljuk visszahozni, felidézni. Futunk a sorsunk elől, vissza abba a múltnak nevezett valamibe, ami nem is múlt, csak egy furcsa illúzió, melyről azt gondoljuk létezik. Kis dobozkákban őrizzük emlékeinket, fényképeinket, féltett kincseinket. Sohasem válunk meg tőlük. Fájdalmas veszteségeinktől, veszekedéseinktől sosem szakadunk el. Nem tudjuk lezárni a múltat. Hagyjuk, hogy órákon át kínozzon minket a tudat, és újabb órát rabolunk el a boldogságtól. Haladunk a kijelölt úton tovább, csak rohanunk a mindennapok szürke sivárságába és csak előre nézünk, próbáljuk túlélni, megélni a holnapot. Közeledünk a jövőnk felé, amiben pont az a nagyszerű, hogy fogalmunk sincs mit hoz majd számunkra, de az idő múlásával rájövünk a hétpecsétes titokra. Mi van akkor, ha valójában nem is erre vágyunk? Ha vannak emberek, akiknek szükségük van nyugalomra is, hogy megálljt parancsolhassanak az időnek. Ne kelljen többé az óránkra pillantanunk azzal a szörnyű tudattal, hogy már csak 10percünk van megírni/odaérni/megcsinálni/felöltözni/enni és még sorolhatnám. Mi lenne, ha egyszer, csak egyszer az életben nem történne semmi. Ha megállhatnánk egy percre. Az életünk és a város, a növények és minden ami él, lelassulna és Te csak állnál, körülötted pedig a szebbnél szebb dolgok zsúfolásig, melyre csak most van igazán időd, hogy felfedezd, hogy értékeld, megízleld, megéld. Beleharapnál a levegőbe és éreznéd a nap csiklandozó sugarát, miközben nem kell sehova rohannod, csak Te és a csend, az idő áll. Mennyire jó lenne, ha mi oszthatnánk be a napirendünket, és elvárások nélkül élhetnénk, ahogy kedvünk tartja. Akkor ülnénk le, amikor mi akarunk. Akkor és oda mennénk ahová mi akarunk. Káosz lenne, de megszűnne a fogalom, mely egyszerű hétköznapi nevén: idegességként szerepel a szótárunkban.
Apróságok, melyekről nem is gondolnánk mennyire csodálatosak. Melyekről végre egyszer mi sem maradnánk le, mert megszűnik a nagy ellenségeskedés. Az idő és a tér forradalma…

Unger Adrienn

test01

sss

Kompjúterlét

'Internet. Van, de minek?' - merül fel bennem egyre gyakrabban ez a kérdés, amikor is estéimet (több alkalommal éjszakába nyúlóan) különféle virtuális cselekvések töltik ki. Kapcsolatot teremtek a cyber világban lakozó sorstársaimmal, akiket - még ha nem is tudatosul bennük - szintén beszippant a második dimenzió. Álcámat felöltve, egy téglalap alakú, fekete műanyag mögé bújva kezdem meg kalandozásom a világ hatalmas, mindent átszövő hálójában. Engedem, hogy ujjaim hosszú, s kéjéhes pillanatokat töltsenek a klaviatúrán zongorázva, mígnem misztikus táncuknak köszönhetően megszületik a mondandóm, kétszer olyan lassan, mintha élőszóban annyira nyitnám ajkaim: 'Szervusz! Hogy vagy?' Közben esendő ujjacskáim botladoznak. Hibázom. 'Ki tette az 'é' karaktert az 'á' mellé?' - bosszankodom, mígnem hangos kattogás zaja ránt vissza az élők sorába. Barátokkal 'találkozom' az MSN-en. Hangosan senki sem üdvözöl. Inkább csak 'rámír', vagy 'beköszön' egyszerre húsz ember, akikkel még polipként, teljes életnagyságban és élő időben sem lennék képes foglalkozni. Minden erőmet összegyűjtve én azért mégis megkísérlem a dolgot, s gépírókat megszégyenítő gyorsasággal csattogtatom tovább gondolatömlenyeimet. Valaki mégis kimarad, melynek cseppet sem jó vége lesz a 'virtuális harag' intézménye. Én mindezt sajnálom, és eme érzelmemet egy legörbülő szájú 'szmájli' képernyőn történő felvonultatásával igyekszem illusztrálni. Pontot tennék a történet végére. Ezért keresem a karaktert. Közelebb hajolok. Szemem egyre csak romlik, társas kapcsolataim elkorcsosulnak. 'Vajon kivel mi történhetett?' - izzik fel agyamban a kíváncsiság, így hát érzékeny búcsút veszek gépiesített ismerőseimtől, majd irány az 'iWiW'. Hogy ki szakított kivel, s egyéb magánjellegű történések sokaságába nyerhetek betekintést - majdhogynem az intimitás határait nem csak súroló, sokkalta inkább fenyegető pontossággal - az 'üzenőfal' (elvontabbak számára: 'üzifal') közreműködésével. Hopp, egy levél a postaládámban. Valaki megszólított. Nem ismer, de szimpatikus vagyok neki, 'így képek alapján'. Minden áldott nap megszólít valaki. Hát nem 'kedves'? Szívesen karakterhalmaz tumultusba kerülnék vele, de sajnos nem tagja annak a klubnak, aminek én is, így hát nem hinném, hogy érdeklődésünk szárnyait azonos hullámhosszon volnánk képesek rebegtetni... Fáradok. Leszívott a Mátrix, de a blogom még információszomjas. Csillapítom ellenérzését, majd az ágyam felé veszem az irányt. Előtte elektroszmog-mentesítő hadműveletbe kezdek: a TV, a laptop, a lámpa, a DVD, s a telefontöltő hálózati csatlakozóját kiemelem a konnektorból. Álmodni készülök. A fejemben parázsvitázó parázna gondolatok csitulni kezdenek. Optimális szintre süllyedek. A billentyűk zajos zakatolása távoli visszhangként cseng fülemben. Hiányzik. De holnap is felkel majd a Nap. Vagyis tudjátok, a zárójel kettőskereszt zárójel...

Bognár Viktória

Eltűntethető-e egy feleség?

Párkányi Kolos tudhatja a választ! Legalábbis sokan fordultak már ezzel a kéréssel a fiatal bűvészhez. A győri származású fiú kora ellenére eddig rengeteg rangos versenyen vett részt, ahol előkelő helyezéseket ért el. Talán feleségeket még nem képes kámforrá változtatni, de hihetetlen ügyességgel varázsolja el nézőközönségét, bebizonyítva, hogy csodák márpedig léteznek!

Gondolom mindenki ezt a kérdést teszi fel Neked először: miért éppen bűvészkedéssel kezdtél el foglalkozni?
Nem. Általában az emberek első kérdése, amikor megtudják, hogy bűvész vagyok: el tudnám-e tüntetni a feleségüket? Egyébként 12 éves voltam, amikor a bátyám vásárolt egy egyszerű trükköt a Figaro nevű bűvészboltban. Nagyon megtetszett, ezért kis idő múlva én is meglátogattam a bűvészek „szentélyét”, ahol minden megtakarított pénzemet kellékekre és trükkökre költöttem. Így indult a szenvedély.

Mi jut eszedbe, ha azt mondom Neked: bűvészet?
Először mindenképpen a szórakoztatás, hiszen ez áll a dolog középpontjában. Aztán, hogy a bűvészkedéssel megpróbáljam kiszínezni az emberek hétköznapjait, kicsit elfeledtetni velük a gondokat és a problémákat. Szakmai szempontból pedig a bűvészetet tartom az egyik legtöbb kreativitást igénylő elfoglaltságnak.

Kitől tanultad a fortélyokat, és hogyan fejleszted a tudásod?
Az alapokat Holcz Gábor bűvésztől sajátítottam el öt éven keresztül. Ő minden igyekezetével segített engem, ezért nagyon sokat köszönhetek neki. Jelenleg autodidakta módon fejlesztem magam, például DVD-ről lesek el fogásokat. Mindemellett természetesen rendszeresen és rendületlenül gyakorlok.

Számodra a bűvészkedés hobbi, vagy hivatás?
Inkább úgy fogalmaznék, egyfajta életstílus.

Hogyan profitálsz az ámításból?
Céges rendezvényeken, vendéglátó egységekben, iskolákban, óvodákban és egyéb alkalmakon lépek fel. A lufihajtogatástól kezdve, a kártyatrükkökön keresztül egészen a zenés, beszédes, látványos színpadi műsorokig mindenre kíváncsi a közönség.

A bűvészkedés mellett jelenleg mivel foglalkozol?
A Budapesti Corvinus Egyetemre járok, jelenleg azonban Erasmus program keretében Svédországban, Jönköpingben tanulok.



Milyen versenyeken vettél részt ezidáig, és mely díjaidra vagy a legbüszkébb?
Ötszörös magyar bajnok vagyok, és zsinórban háromszor nyertem meg a „Joker Magic Day” elnevezésű eseményt idehaza. Szlovákiában szintén sikerült a dobogó legfelső fokára állnom. Olaszországban második lettem, emellett felléptem Szlovéniában, Franciaországban, Angliában és Németországban is. Idén áprilisban meghívást kaptam Amerikába, a rangos FFFF-Fechter's Finger Flicking Frolic nevű rendezvényre. Erre vagyok a legbüszkébb, hiszen ide nagyon nehéz bekerülni. Hamarosan pedig ellátogatok a svéd kongresszusra, Lundba is.

Éltél már vissza a képességeiddel?
Egyszer a BKV-ellenőröket varázsoltam el. Jegy nélkül utaztam, de pechemre épp ellenőrzést tartottak. Ekkor egy pakli kártyát húztam elő a zsebemből, és alkut ajánlottam: ha tetszik a mutatványom, elengedik a büntetést. Így végül megúsztam, és még meg is tapsoltak.

El szoktad árulni a kulisszatitkaidat?
Ez kérdés? Természetesen nem!

Ha tehetnéd, melyik neves bűvész nyomdokaiba lépnél?
Példaképem David Copperfield, akivel felemelő érzés volt találkoznom. Figyelemmel kísérem a műsorait, de nem utánzom őt, hiszen a jó bűvész fő ismérve az állandó újítás. Legszívesebben barátom, Hajnóczy Soma nyomdokaiba lépnék, mivel idén nyáron megnyerte a bűvészek világbajnokságát Pekingben, ami első alkalomnak számít a magyar bűvésztörténelemben.

Bűvész berkekben szoktátok egymást szórakoztatni, vagy lehetetlenség, hiszen úgyis lelepleződnétek?
Szoktunk egymásnak trükköket mutatni. Én mindenféleképpen hasznos dolognak tartom, hiszen annyi fogás és technika létezik, hogy mindig tudunk tanulni valamit a másiktól.

Buktál már le nagyközönség előtt?
Hála az égnek, eddig még nem. De hazudnék, ha azt mondanám, sosem hibáztam. Szerencsére azonban mindig sikerült valahogy kivágnom magam, vagy a közönség egyszerűen csak nem vette észre.

Mi a legemlékezetesebb sztorid, ami bűvész mivoltodból kifolyólag esett meg Veled?
Egyszer egy másik bűvésszel találkoztam, de ő nem ismert engem. Elkezdett nekem mutatni pár trükköt, ám igencsak meglepődött, amikor előkerült a füle mögül egy pikk ász.

Mi az, ami nélkül bűvészként nem lépsz ki reggelente az ajtón?
Egy színes Bicycle kártyacsomag, mert úgy érzem, hogy kártyában vagyok a legerősebb.



Sikeresnek érzed magad, vagy vannak olyan jövőbeli terveid, amiket még mindenképpen meg szeretnél valósítani?
Korántsem. Minél több embert szeretnék szórakoztatni és ámulatba ejteni, hogy valami olyat lássanak, amiről azt hitték, csak a mesékben létezik. Továbbá a világbajnokságra is kacsintgatok, de még csak távolról; a következő ugyanis a 2012-es esztendőben, Blackpoolban lesz.

Végezetül mit üzennél a kezdő bűvészeknek, leendő pályatársaidnak?
Gyakorlás, gyakorlás, és még több gyakorlás!

Bognár Viktória