Sokan mondják, gyermekkori élményeink határozzák meg egész életünket…
Biztosan van benne valami, azonban honnan tudnánk felnőtt, huszonéves fejjel, mi is történt velünk ovis vagy kisiskolás korunkban. „Csupán” emlékeinkbe vésődött képek maradtak meg, mint a gyermekkori pajtásokkal töltött délutánok: a bungi építések, a játszótéri gyakran estébe nyúló focimeccsek és maratoni „bújócskapartyk”.
Ohh és a csínytevések, melyek nélkül nem is lettünk volna „igazi gyermekek” mikor egy ártatlannak tűnő labdaérintés után hatalmas csörömpölés…itt bizony egy betörött ablak helyzete állt elő…sorolhatnánk és mesélhetnénk, hisz minden egyes storyt egy újabb követne.
Az idő repül és valóban, minta szárnyakat kapott volna az évek folyamán. Tisztán emlékünkben él még az általános iskolai ballagás, képeket és videó felvételeket visszanézve „szörnyülködünk”…te jó ég mennyit változtunk, eltelt már X év, el sem hiszem- mondjuk gyakran. Kit hova-merre sodort az élet, fut végig agyunkon a felismerés… hisz őt már X éve nem láttam…ismerős ugye. Sokan „megfordulnak” az ember életében „barátok” jönnek és „barátok” mennek, van, akit csak úgy emlegetünk a későbbiekben, mint egy kedves volt osztálytárs, egy kedves volt kollégiumi ismerős, egy kedves volt…
Oly’ jó remélni, tudni,s érezni, hogy vannak az életben (talán) örök dolgok, félve ugyan de kimondható, vannak olyan barátságok, melyek egy ÉLETRE szólnak. Kiknél nem számít a távolság és az idő, kik már fél szavakból is megértik egymást, kiknél egy érintés többet mond minden szónál… ŐK azok a gyermekkori pajtások- kik örök meghatározóivá váltak életünknek!
Pam Brown szavaival zárva: "Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt, pitypangot szedtünk a mezőn…. a kor nem aggasztott bennünket…. Az élet most is szép, csak immár más világban élünk,és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket."
Doncsecz Tímea
Nagyon tetszik, szép volt Timóm! (:
VálaszTörlés