Sosem lesz már béke?

Az elmúlt évtized eddigi legnagyobb katonai támadását indította meg a NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) a tálib ellenőrzés alatt álló Marjah városáért. Az offenzívát azzal indokolták, hogy ezen a területen portyázik a legtöbb ellenálló.



A kiliasztika (világvégevárás) ismét középpontba került: 2012-re jósolják a „nagy változást”. Azonban nem mindenki lát ebben a dátumban világvégét. Sokak véleménye szerint – lévén, hogy a maják naptára 2012. december 22-ét jelöli meg, mint az új időszámítás kezdetét – magasabb szintre emelkedik az emberiség, megvalósulnak az utópisztikus elképzelések. A szabadság és a béke együttes jelenléte lesz jellemző. Szabadság. Béke. Nagy szavak. Aki vallja a maják jóslatát, tisztában van azzal, hogy mindössze két év választ el minket a jeles dátumtól. Két év, ami alatt vélhetően nem közeledünk majd sem a békéhez, sem a szabadsághoz.
Távoli, áhított jövőnek tűnik tehát ez az utópia. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a NATO újabb katonai offenzívája. A kivezényelt amerikai, dán, észt és brit szövetséges NATO-katonák létszáma megközelíti a 15000 főt. Bár 2001-ben a szövetségesek megdöntötték a tálib hatalmat, még ennyi év után sem sikerült végleg felszámolni az ellenállást.
Minden összecsapás áldozatokat von maga után: lázadókat, képzett katonákat, és nagy számban civileket. Bár a szövetségesek írásban figyelmeztették a terület lakóit, hogy hagyják el otthonukat a támadás előtt, ez az intézkedés kevésnek bizonyult. A tálibok által kihelyezett robbanószerkezetek nagy veszélyt jelentenek a háborúba küldött katonákra és civilekre egyaránt.



Az emberiség is olyan, mint a vadállatok: vadászik. Egy lényeges különbség van csupán: míg az állat többnyire a létfenntartásért gyilkol, addig az ember a hatalomért. A kérdés csak az, hogy megéri-e?
A szépségversenyek tipikus kérdésére, miszerint mit szeretnének leginkább a versenyzők, egyenválasz szokott születni: világbékét. Megvalósulhat ez valaha? Képes az emberiség önmagát meghazudtolva, békésen egymás mellett élni? Egy faj ugyan, mégis többféle náció - nem képes rá.
Változásra lenne szükség, globális összefogásra. A jelenlegi helyzet alapján ez nem a közeljövő képe. Marad tehát a remélt utópia, és bizakodás, hogy az emberiség habitusa pozitív irányba is változhat.

Petrovicz Bernadett