Sokan görcsbe ránduló gyomorral nyugtázzuk, hogy közeleg a február 14-e, vagyis a szerelmesek napja.
Ha február, akkor Valentin. Szinte a csapból is ez folyik. Szép hagyomány persze megünnepelni a szerelmet, a szeretetet, ugyanakkor – a karácsonyhoz hasonlóan – ez az ünnep is elüzletiesedett. Mindenhol azt halljuk, mivel lepjük meg kedvesünket, ha örömet szeretnénk okozni neki. Az a legjobb, ha minél költségesebb: ékszerek, elektronikai eszközök, wellness-utalványok…- mindegy, csak drága legyen. Valóban ez lenne a Valentin-nap lényege?
Története, Valentin személye máig nem tisztázott, megannyi mítosz szól róla, annyi azonban bizonyos, hogy a szerelem prófétája volt. A katolikus egyház Valentint vértanúként tiszteli, lévén, hogy a tilalmakkal ellentétben nem tagadta meg a házasulandóktól az esketést. Életét áldozta a szerelemért. Halálának napján ünnepeljük tehát a Valentin-napot. Ekkor a szerelmesek meglepik egymást, romantikus napot szerveznek maguknak, kimutatják egymás iránti érzéseiket – február 14-én.
Vajon a többi napon is megteszik ezt? Kell, hogy legyen egy kijelölt nap, mikor a szerelmesek párjuk nyakába zúdítják érzelmeiket, és buzgón szervezkednek a Tökéletes Nap megteremtéséért? Nem, nemcsak egy kijelölt napon szerethetjük egymást. Az igazi szeretet nem pusztán egy napra szól, mégis ezt tapasztalom szerte a világban. A Valentin-nap már-már kötelező, erőltetett ünneppé avanzsálódik: televízióban a műsorok témájaként szolgál, újságokban oldalak tucatjait szánják rá, rádióban szerelmes dalokat kérhetünk, fórumokra írhatjuk, mennyire szeretjük kedvesünket. Február 14-én. Az év többi napján ritkaság, ha ezekkel találkozunk. Így igazi kincs azon szerelmes, aki felismeri: a 365 napból nemcsak egy szól a szerelemről.
Petrovicz Bernadett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése