A szórakozóhelyeken már csak azt látni, ahogy a fiatal lányok prédára lesve fürkészik a termet. Ha megvan az áldozat, akkor nem bájos tekintettel, szende mosollyal vívják ki a figyelmet magukra, hanem teljes mellbedobással (értsd szó szerint). Nekem akkor vált egyértelművé a dolog - hogy vadakból vadászokká lettünk - amikor elmentünk egy nagyobb baráti társasággal egy partiba. Az egyik fiú ismerősöm ártatlanul itta az aznapi jól megérdemelt sörét, beszélgetett a többiekkel, amikor egy kicsit molettebb fiatal lány odajött hozzánk. Belekezdve a nagy hadműveletbe - mely az ismerősöm hálóba csalogatása volt – majdhogynem lekapta – hogy divatos szóval jellemezzem a nyálcsere folyamatot. Én pedig elképedve néztem, ahogy lány vonaglik és kelleti magát és egyéb női „finomságokat” művel. Ez addig ment így, míg a fiúnak elfogyott a türelme és elküldte a lányt melegebb éghajlatra. Az este folyamán figyeltem a lányt és nem csak az én ismerősömet szerette volna felcsípni. Ha jól számoltam legalább még négy fiúnál eljátszotta ezt a sikertelen „párzási rituálét”.
Voltaire szerint „A társadalom a nőktől függ”. Ez a meglátás a mai fiatal nőkre különösen igaz. Gatyába rázzuk a férfiakat. Illetve mi magunk hordjuk helyettük a gatyát. Még annyi ideig sem bírunk várni, hogy a férfi jöjjön oda hozzánk. Ezzel csak az a baj, hogy így elszáll a varázslatos kép a fehér lovagról. Kiharcoltunk maguknak mindent. Kell nekünk, hát akkor megszerezzük. Végül is új korokat élünk ahol nemi egyenlőség van, bár én attól félek lassan nem egyenlőség lesz, hanem a nemek közötti szerepcsere. Nem marad meg semmi a régi randevúzási szokásokból, elveszítjük nőiességünket és titokzatosságunkat.
Azon már meg sem lepődőm, hogy a pasikból kiveszett a nők iránti tisztelet, de főleg a mostani fiataloknál. De miért is tiszteljenek meg minket mikor szemérmetlenül flörtölünk, kikezdünk velük, a cél érdekében minden egyes női adottságunkat kihasználjuk?
Rátkai Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése