Bohócdoktorok: nevetés ingyen, mellékhatások nélkül

A nevetés az egyik legjobb gyógyszer – tartja a méltán híres, és igaz mondás. A nevettetés pedig egy igencsak sokrétű, nem kis felelősséggel járó feladat, vallja ezt Dr. Sálálá, civilben Mátyás Zoltán, aki a Piros Orr Bohócdoktorok csapatának tagja.

A magyarországi Piros Orr Alapítványt 1996-ban hozta létre az osztrák Rote Nasen szervezet. A bohócdoktorok kezdetben csak Budapesten, majd azóta az ország más városainak kórházaiban is mosolyt csalnak a gyermekek arcára. Munkájukat nem csupán a kis betegek, hanem a köz is értékeli. Ezt bizonyítja, hogy az alapítvány díjakkal, elismerésekkel, érmekkel, többek között egy, az egészségügyi minisztertől származó oklevéllel is büszkélkedhet.
Nemzetközi kapcsolatait olyan neves programokkal erősíti, mint a Rote Nasen Tag, azaz a Piros Orr Nap. Ez remek alkalom az RNI szervezetének hat tagállama közti szakmai eszmecserére. Hazánkon kívül Ausztria, Csehország, Németország, Szlovákia és Szlovénia alapítványai is kiveszik részüket a mosolyfakasztásból.
A bohócdoktorok munkája azonban nem csupa móka és kacagás, hanem hatalmas felelősséggel járó feladat. Az alapítvány ezért főként színészeket és előadóművészeket alkalmaz, akik speciális képzések után kezdhetik el a mosolyhintést. Így került a bohócdoktorok közé Mátyás Zoltán is, a győri Vaskakas Bábszínház egykori művésze. Ő is megerősítette: a „bohóckodás” nem valami „hókuszpókusz”, vagy légből kapott dolog, hanem egy rendkívül sokrétű küldetés. Nem csupán egy fellépés, hanem úgynevezett „bohócdoktori vizit.” Ágyról ágyra járva, áthidalva a korosztályos különbségeket kell elfeledtetni esetenként egy három, majd egy hat éves gyermekkel a betegség okozta fájdalmakat, enyhíteni a szomorúságot. Ehhez azonban hatalmas segítséget kapnak a piros orrú „doktorok”, ugyanis pszichológusok, rendezők és művészeti vezetők készítik fel őket. Mátyás Zoltán elmondta: folyamatos képzés alatt vannak. Verseket, dalokat tanulnak, bűvésztrükköket sajátítanak el, és évente néhány alkalommal kondicionáló tréningeken vesznek részt Bécsben. Kiemelte továbbá a bécsi központi vezetőt, Giora Seligert, valamint Aitor Basauri és Ami Hattab rendezők neveit. Ezen kívül felhívta a figyelmet az Internationale Schule für Humor intézményének hasznosságára. Ahogy elmondta, Dr. Sáláláként sok, sok mosoly és szeretet a jutalma, és reméli, hogy a jövőben is ilyen gazdag lesz.

Forrás: http://www.pirosorr.hu/index.php

Bognár Viktória

Pólót fel!

A DUCK’S GUTS CREW nemrég alakult Győrben, fiatal tervezőkből álló csoport. Az ígéretes tehetségek ugyan még nem kerültek be a köztudatba, de a közkedvelt közösségi oldalakon már megtalálhatóak. A 2010-es projekt eredménye egy saját márkanévvel ellátott, egyedi tervezésű pólókollekció lett.

Az öt fiatal huszonéves tervező három hónapja kitartó munkával foglalkozik a pólótervezéssel, amelyek egyedi megjelenést biztosítanak mindenki számára. A kissé absztrakt, elvont mintákat saját kútfőből szerzik, s bár a ’színes nyomatos pólók’ nem tartoznak a mai találmányok közé, a csapat kreativitása bármely márka számára megirigyelhető. A kollekcióra jellemző az egyediség, a sokszínűség egy kis művészettel vegyítve. A divatos, ugyanakkor laza női és férfi pólók viselése némi bátorságra kényszeríti a vevőt, mert garantáltan minden szem rá fog szegeződni. Az öt tervező közül kérdeztem a cég megálmodóját, Bolla Pétert a projekt céljáról és az eddig elért eredményekről.
-Kb. 3-4 hónapja foglalkozunk ezzel, az ötlet onnan ered, hogy eddig még nem találkoztunk hasonló csapattal az országban, és szerettünk volna valami egyedit, önállót alkotni. A tervezőcsoport szám szerint öt személyből áll. Stílusunk fiatalos, laza, főként a 15-30 éveseket célozzuk meg. Célunk, hogy cégünk bekerüljön a köztudatba, egy felszabadult, modern márkát építsünk ki. Eddigi eredményként tudjuk felmutatni azt a honlapot, ami már webshopként is üzemel.
Nagyobb üzlettel még nem rendelkeznek, egyelőre az internetes vásárlással próbálkoznak, a pólók ára 3-4000 Ft között van. Termékeik limitált példányszámban kerülnek forgalmazásra, ezzel megelőzve azt, hogy tömegáruvá váljanak, emellett csipetnyi különlegességet csalnak a fiatalok megjelenésébe.
Egyediségük abban is megmutatkozik, hogy te is részese lehetsz a csapatnak. Akár te magad is küldhetsz be egyedi tervezésű grafikát, ezzel megteremtve a saját divatod!

Ha szeretnél kitűnni a tömegből és feltűnni a városban, itt a helyed:
http://www.ducksguts-shop.com/

Unger Adrienn

Keresd a Nőt!

Önmarcangoló lélektorna a tükör előtt. Minden egyes nap ugyanazok a szürke mondatok zakatolnak az agyban, az önbizalomhiány tünetei, a szigorúság önmagunkkal szemben. Már nem tudunk úgy kilépni otthonunkból, hogy ne variálnánk át húszszor az öltözékünket, ne festenénk ki magunkat. Smink nélkül sokan már a sarki boltig nem indulnánk el. Elveszett a Nő, a természetesség fogalma nincs többé. Kiölték belőlünk a tökéletesség mintapéldáját bemutató reklámok, plakátok, melyekhez a csillogó haj, tiszta arcbőr, profi alak társul. Szemünk villámokat szór az olyan Nő láttán, aki szinte ragyog, ahogy felszáll a buszra. Itt kezdődik az igazi önmarcangolás. Másokhoz hasonlítjuk magunkat, és ezt nem vagyunk képesek elismerni, csak egy bizonyos idő elteltével.
Az ideálok beágyazódása a hétköznapjainkban megkeseríthetik életünket. Olyan emberekhez, sztárokhoz mérjük külsőnket, akikkel nap, mint nap találkozhatunk a sajtóban. Elégedetlenek vagyunk az alakunkkal, a bőrünkkel, a hajunkkal, a ruhatárunkkal, az életünkkel, és ez végül súlyos lelki problémákhoz vezet. Nem találjuk önmagunkat, személyiségünket, stílusunkat. Egy sablonos, tömegnővé válunk. A belső tulajdonságok háttérbe szorulnak, és előtörnek az alapvető kérdések: „miért nem vagyok olyan, mint ő?” Azt gondoljuk, a férfiaknak ez kell. Ez a túlfestett, mindig pompában úszó fiatalság, akivel jó megjelenni a bevásárlóközpontban, az utcán, vagy a haverok előtt, holott ez tévhit. Sokszor egy szép mosoly, egy pillantás többet ér mindennél. Legtöbb esetben a kisugárzásra utaznak, és az odabent, a fejünkben dől el, hogy mit mutatunk a külvilágnak magunkból. Természetesen fontos, hogy szigorúak legyünk a külsőnkkel kapcsolatban, de nem minden esetben az a mérvadó. Sajnos az adatok mást mutatnak. Nemrégiben jelent meg egy felmérés, miszerint a magyarok kétötöde elégedetlen a külsejével. Az emberek negyede csak, akik fontosabbnak vélik a belső tulajdonságokat. Ez elkeserítő. A nők általában lemondanak a belső szépségekről, hála a reklámok nyomásának, holott lehet, inkább azt kellene újra felépíteni, formálni. Sokaknál a férfiak véleménye a döntő, ez határozza meg értékeit, hozzáállását bizonyos dolgokhoz, pedig a legfontosabb kérdés, hogy elfogadjuk-e önmagunkat vagy sem. Többen esnek abba a hibába, hogy elveszítik valódi személyiségüket, mert mások elvárásai szerint élnek. Akkor most még sem igaz a mondás, miszerint ha valaki szeret, önmagáért szeret?
A kisugárzás nem egy tantárgy, nem tanulható, de könnyen elsajátítható, ha a nő összhangban van az énképpel és a testével. Vannak esetek, mikor felébredünk, tükörbe nézünk és elégedetlenek vagyunk, rossz érzéssel tölt el minket a látvány. Nem azt látjuk, amit valóban szeretnénk, nem vagyunk képesek pozitívan gondolkodni, nem bízunk mások szavaiban, miszerint igenis szépek vagyunk. A média hatalma alapján belénk kódolták: nem az az első gondolatunk, hogy milyenek vagyunk, hanem az, hogy milyennek KELL lennünk. Naomi Wolf szerint sebészeti korban élünk, ahol a nők nagy többsége műtéti beavatkozás mellett dönt. Valóban a külsőnktől várjuk a megoldást? Nem. A szépség, mint fogalom belülről árad, a kisugárzást és a harmóniát jelenti, nem pedig a csípő méretet. Azt, hogy elveszett belőlünk a természetesség, az igazi báj, azon csak mi változtathatunk. Nem szabad bedőlnünk a reklámoknak, a média hatalmának. Fel kell fedeznünk önmagunkban a különlegességet, az igaz értékeket, a természetességet. Ez nagyon nehéz feladat, de nem lehetetlen. Meg kell találnunk a Nőt, az igazi, elbűvölő Nőt.

Unger Adrienn

Boros Lajos: „Néha úgy érzem magam, mint a Muppet showban a 2 öregember egyike”

Családias légkörben zajló dedikáláson fogadta rajongóit Boros Lajos Győrben. A népszerű rádiós közvetlenségével és humorával minden megjelentnek mosolyt csalt az arcára.

Mosolyturnéjuk egyik állomása Győr. Fűzi valamilyen kapcsolat a városhoz?

Rengeteg! Gyakran hívtak engem a főiskolára, mert gitáros-énekes voltam. Szinte kéthavonta itt voltam játszani. Ezen kívül gitáros fesztiválok is voltak Győrben, ahol nagyon szerettem lenni. Volt egy olyan része a fesztiválnak, mikor utcazenélni kellett, ami azt jelentette, hogy kijelöltek egy sarkot, ott kellett állni és játszani. Ez nagyon jópofa volt, mert rengeteg fiatal volt Győrben, együtt voltak velünk, és jó bulik voltak.

A Bumeráng rajongói fellélegezhettek, mikor kiderült, hogy kedvenc műsoruk tovább él. Ön milyen érzésekkel folytatta tovább a műsort másik rádión, kisebb szünet után?

Volt bennem egy kis félsz, mert két hónap leállás után az emberek kerestek maguknak valamit, vagy megsértődtek és átálltak a CD-hallgatásra, vagy megtalálták maguknak a Juventust, vagy a Rádió1-et. Alapvetően haragudtak a Neo-ra, amelyik elnyerte a frekvenciát a Slágertől, és vitatja is a Sláger, hogy tisztességes módon vagy nem. Tehát egy csomó ember eltűnt, és amikor mi arra a kompromisszumra jutottunk, hogy a Neo-val újrakezdjük, akkor meg kellett keresni ezeket az embereket. Ezért aztán plakátokat tettünk ki, meg körbementünk 2 hét alatt az országon, hogy aki az utcán jár, az legalább szájhagyomány útján elterjessze. Úgyhogy amitől féltem, az bekövetkezett, iszonyú kemény munka kell ahhoz, hogy visszatérjünk arra a szintre, ahol megszűntünk.

A Frekvenciaháború című könyv a Sláger Rádió megszűnése nyomán íródott. Miként jellemezné az írást?

Olyan dokumentum ez a könyv, amit akkor is kiadtam volna, hogyha egy darabot sem vesznek meg. Én erőszakoltam ki a rádiótól, hogy adják ki. Végülis a nyakamban maradt, mert a rádió kiszállt belőle. Ez a több mint 10ezer levél, sms és üzenet válogatása, amit napról napra mutat attól a bejelentéstől kezdve, hogy esélyes volt, elveszítjük a frekvenciát, addig, hogy el is veszítettük. Utána a csend - és a csendben is jöttek még az üzenetek! Ettől a résztől kezdve fekete alapon fehérrel van nyomtatva a történet. Ebben nemcsak a rádió a fontos, hanem abban a 2009-2010 közötti 3-4 hónapban az ország helyzete, vagyis, hogy az emberek hogyan éltek együtt egy rádióműsorral. Hogy amikor rájöttek, hogy elveszíthetik a rádióműsort, akkor elkezdtek azon gondolkodni, mit jelentett nekik ez. Egy kicsit mi is megijedtünk, mert arra nem gondoltunk, hogy ilyen fontosak vagyunk. Mi ezt nagyon sok munkával és szeretettel főállásban csináltuk, de arra nem számítottunk, hogy ilyen, szinte családokba beépülő jelenséggé válunk. Úgyhogy én arra gondoltam, hogy ki kell adni ezt a könyvet, időnként elő kell venni és akárhol felütni, majd elolvasni körülbelül 5 üzenetet.

Szimpátiakoncertjüket minek szánták? Búcsúzásnak, esetleg tiltakozásnak?

Eszünkbe se jutott, hogy ebből valamiféle lázítás legyen. Sőt, többször mondtuk a koncerten is, hogy nem megyünk el az ORTT-sek házát felgyújtani, nem megyünk el megverni őket, nem azért vagyunk. Mi elbúcsúzunk, aztán majd lesz, ahogy lesz. Bennünk nem volt ez az érzés. A tulajdonosok titokban szerették volna, ha ebből nagyobb balhé van, de mi meg azt mondtuk, hogy ők elmennek az országból, mi meg maradunk. És a börtönből nem olyan jó rádiót csinálni.

Műsorvezető társaival, Voga Jánossal és Bochkor Gáborral adáson kívül is elszántan viccelődnek egymással?

Persze, sőt! Gyűlölködünk is, de nagyon különböző emberek vagyunk. Ettől van az, hogy hármunk közül talán ha egyet lehet szeretni. Néha úgy érzem magam, mint a Muppet showban a 2 öregember egyike, aki ül az erkélyen, és mindenbe beleugat. És nagyon élvezem is ezt a helyzetet!

Úgy hallottam, Ön fotózik, már kiállításon is jelentek meg alkotásai. Komolyabban űzi, netán hobbiként?

Amikor ráérek, komolyabban, amikor nem, akkor hobbiként. Azt nevezném komolynak, ha meg tudnék élni belőle, azt pedig hobbinak, ha nem tudnék eladni egy darabot sem. Megélni nem tudok belőle, de már adtam el közülük egypárat, elég érdekes összegekért, meg is lepődtem. Ha nyugdíjba megyek, akkor jó lenne ebből élni.

Igen, úgy hírlik, hogy borsos árakon kínálja őket.

Nagyon drága, de úgy állapítottam meg az árát, hogy megnéztem a hasonló szintű német képek árát, és ezt elosztottam néggyel. Még így is drága, de mindenkinek mondom, hogy alkudj. Ha valamelyik tetszik, alkudj! Nincs kőbe vésve az ár.

Jelentek már meg könyvei, lemezei, szerepelt rádióban és televízióban is. Melyik területet érzi igazán közel magához?

Minden közel áll hozzám. Vágyálmom egy igazán jó könyvet megírni, összeállítani, kiadni, ami gyújtózsinórként indítaná el visszamenőleg is a többi könyvemet.

Petrovicz Bernadett

Rendkívüli gördeszkás piknik

A pléd leterítése és a gyümölcstorta helyett, most gördeszkások és petíció került elő a kosárból. Győrben demonstráltak az új rendszabály ellen, ami kitiltotta a deszkásokat a városból.

Egyre többen szálingóznak, vagy inkább gurulnak a városháza felé. A fiatalok kezében láthatunk plakátokat, ezzel a felirattal: Skateboarding is not a crime. A Deszkás Piknik nevű civil mozgalom demonstrációjára körülbelül 100 fő gyűlt össze, hogy küzdjenek a győri gördeszkások jogaiért.

A felháborodott résztvevők között találkozhattunk olyanokkal is, akik Budapestről, Óvárról és más városokból utaztak ide. A helyzet fontosságát az is mutatja, hogy szakítva az eddigi Piknikekkel nem csak deszkásokat, hanem bicikliseket, görkorisokat és gyalogosokat is vártak. A gyülekezés oka egy új rendelet, miszerint tilos a történelmi belvárosban ezt az extrém sportot űzni, de még csak közlekedési eszközként sem használhatják. Nagyné László Edit egy korábbi riportban indoklásképpen így nyilatkozott: „ez a deszka röpül, ez nekiröpül a műemléki épületeknek". De a legnagyobb súlyt az jelenti ebben az új szabályban, hogy a győrieknek nem áll rendelkezésre egy pálya sem. Habár ígéretek és próbálkozások már régóta voltak ennek megvalósítására, valahogy mindig elsiklottak az ügy felett. A deszkások szerint elfogadhatóbb lenne a kitiltás, ha az ígéretét be is váltaná az önkormányzat.

Bár a harmincezer Forintnyi pénzbírságot és gördeszkájuk elvételét túlzásnak tartják. Más hátulütője is van a szervezők szerint ennek a rendeletnek. „Attól félünk, ha itt bejön, ha most nem tüntetünk, akkor ezt meg fogja lépni más városvezetés is." – mondta Galkó Máté a Deszkás Piknik egyik vezetője.

A Pikniken elsőként megvendégelték az önkormányzatot egy petícióval, aminek hatására deszkák „repültek" az ég felé, sőt még biciklik is. Majd a tekintélyes létszám bemutatásaként végigvonultak a Szent István úton, Petőfi hídon, Péterfy Sándor utcán, Jókai utcán és Árpád úton. A tiltakozást a Széchenyi téren fejezték be, ahol már most sem lehetett gördeszkázni, így át kellett menniük a SzE parkolójába.

Az önkormányzat valószínűleg nem vette figyelembe a jogszabály elfogadásakor, hogy ezzel nem csak egy sportot, hanem az egész szubkultúrát szeretné diszkriminálni Győrből.

„Azt gondoljuk, hogy igazunk van, és ezért akár hajlandóak vagyunk bíróságra is menni!" – tette hozzá Galkó Máté.

Rátkai Viktória

Még, még, még!

Kissé vontatottan indul a cselekmény. A kezdeti színpadi káoszban még nem sejtjük ki kicsoda valójában. A viaskodások közepette nem derül fény a szereplők kapcsolódási pontjaira. Mindent elborít a tragikomikus mocskolódás, olykor nem érteni a bravúrosan kidolgozott poénokat a nézőtéri kacaj miatt.
Így indul a Kék, kék, kék. Egressy Zoltán, kortárs drámaíró majd háromórás darabját most a győri színészek töltik meg személyiségükkel, s viszik színpadra Forgács Péter rendezésében.
A Filadelfia Vándorcirkusz családi vállalkozása sorsfordító lehetőség birtokába jut: csupán egyetlen igényes előadás, és a World Circus európai tagozatához való csatlakozás joga az övék. Igen ám, de a produktum elég gyászosra sikeredik, nem beszélve az áhított csatlakozás körülményei közt megbúvó korrupció felszínre bukásáról. A félamatőrnek sem mondható társulat egyébként is csak egymás közt képes valódi cirkuszt csinálni, de ott nagyon.
A szűk helyre szorítkozó díszlet valóságos, hűen tükrözi a vándorcirkuszi hangulatot két lepusztult, rozsdaette lakókocsival. A jelmezek is egytől-egyig – ugyan nem a nagy költségvetés címszó alatt – témába vágnak, nincs kirívó darab köztük.
Ilyen egységesen azonban a színészekről már nem tudunk nyilatkozni. Eltérő karakterek, emlékezetes és feledhető színészi játék az, amitől színes az említett 180 perc. A szereplők ötletesen kitaláltak és mesterien megformáltak. Ott van Fillér Lajos, Fil, a cirkuszigazgató. Felesége, Tera, örökösen parázs vitákba keveredik Cacalával, aki talán még nem konzumhölgy, de minden élő férfinek szabad a bejárás hozzá. Fil anyja Tantusz, két és fél hét amerikai látogatás után töri a magyart. (Mely tegyük, hozzá a legszellemesebb helyzeteket szüli.) Bláz és Eperke testvérek. Bennük ott tanyázik még a gyermekded naivitás, s a talpraesettség hiánya. Prézli az egyetlen, artistaiskolát végzett, valamire törekvő egyén, aki nem akar a kisstílűség börtönében ragadni. Indigó is világhírre vágyik, ezért ír krimit a stukker, hekus, szajré szavakból. Totó pedig az, aki mindenből viccet csinál, abból, amiből kell, amiből lehetne, s abból is, amiből nem kellene. Mindenki, csak úgy körülbelül beszél, nem zsonglőrködik a szavakkal, talán ez adja a dolog pikantériáját, s teremti meg a helyzet szomorú, ám mégis varázslatosan vicces mivoltát.
A darab nyelvezete hétköznapi, sokszor vulgáris, de semmiképp sem patetikus, vagy körmönfont. Így a mesterkélt előadásmódnak semmi helye a színen. E kitételnek talán két aktor, a Filt alakító Dörner György és a Prézli bőrébe bújó Posonyi Takács László felel meg igazán. Utóbbi közülük a cselekmény tetőpontjára hágó pillanatban, önmagából kikelve monológba kezd. Ám nem gondosan felépített, hamleti szavakat záporoztat, csupán önmagát adja. Mintha a haveri társaságának szlengelne egy kicsit. És ebben az a szép, hogy elhisszük. A néző nem tűnődik a hitelességen, hanem lenyel minden egyes színészi mondatot. Elfelejthetetlenül.
A tragikomédiában a szereplők elbuknak. Egyikük emberségből ássa alá magát, a másik meg gyomorvérzéssel küzdve tépi cafatokra élete pergamenjét. De, ahogy azt mondani szokás: minden rosszban van valami jó. Ez a mondat rímel a darabra, melynek megannyi résztvevője képes nevetni magán, akkor is, ha a világ fityiszt mutat. S ami a legbámulatosabb, kínos helyzetbe hozza a nézőt, aki a percenként váltott érzelmek hatására nem tudja, vajon sírjon, vagy nevetőizmait tornáztassa. Egyben azonban biztos lehet: ha megnézi a Kék, kék, kéket, úgy jön ki a színházból: bárcsak vége sem lett volna, még, még, még!

Bognár Viktória

SZE napok 2010

Immár hagyománnyá vált, hogy a tavasz beköszöntével együtt rendezik meg a Széchenyi István Egyetemi Napokat, hogy egészen pontosak legyünk, s kissé a szlengnek is „hódoljuk” a SZE NAPOKAT. A májusi vizsgaidőszak előtt kell egy kis kikapcsolódás a hallgatóknak, a szervezők pedig minden tőlük telhetőt megtettek, a rossz, esős idő ellenére hogy a programok és rendezvények sokaságában mindenki megtalálja a kedvére valót.

Az intézmény idestova tizenegyedik alkalommal nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A rendezvény április 10. és 14. között zajlott. Programokban az idei évben sem szenvedtek hiányt az egyetemisták. A nyitó nap (szombat) a férfiak számára jelentett nagyobb izgalmakat, hiszen az ETO parkban vette kezdetét a CAMPUS KUPA névre keresztelt amatőr autós ügyességi és szlalom verseny, melyen Kőváry Barna volt az ügyeletes kommentátor. A hétvége folytatásaként a vasárnapi nap a koncertek jegyében telt, a Bridge Oktatói és Hallgatói Clubban fellépett a Vad Fruttik, a Heaven Street Seven együttese.

A hét kezdetén a legnagyobb „szenzációnak” a magyar humorista, a stand –up comedy jelentős képviselője Kovács András Péter (KAP) örvendett. Az egyetemi előadó, mely hatszáz fő befogadására alkalmas zsúfolásig megtelt, a hallgatók már kiírt kezdés előtt kígyózó sorokban várakoztak a bejáratnál.
Természetesen a hét további napjai sem múlhattak el bulik és koncertek nélkül. A hétfői nap zárásaként Ganxsta Zolee és a Kartel valamint a Road zenekar mozgatta, énekeltette meg a fiatalokat. Kedden pedig a Unique lépett színpadra.



Az öt napban többek között sportprogramok (Püspökerdei futás, maratoni aerobic, falmászás, paintball, íjászat, tollaslabda, asztalitenisz) csillagvizsgálás, EÜ programok (vércukor- és vérnyomásmérés, BMI indexszámítás, wellness tanácsadás), civil esélyegyenlőségi programok, kalózlétra, extrém hinta, repülőgép-szimulátor, fegyverbemutató is helyet kapott.
A SZE Napok egyik várva várt eseménye a 24 órás palacsintasütés volt, a Petz Lajos Egészségügyi és Szociális Intézet hallgatói hétfő 11 órától kedd 11 óráig sütötték a palacsintákat a „Bridge” teraszán. Az új, csoportos rekord 5122 darab.

A 2010-es SZE Napok rendezvénysorozatot a Bikini szerda éjjeli koncertje zárta.



Érdekesség:
Az IMMI Nemzetközi Multimédia Intézet és az Egyetemi Hallgatói Rendezvényszervező Iroda fotópályázatot hirdetett a Széchenyi István Egyetem hallgatói számára.
A pályázat témája: 2010-es SZE NAPOKRÓL készült élmények. Fődíj: egy közel 70.000 Forint értékű PHOTOSHOP tanfolyam.

Kiemelt programok és koncertek:
Kovács András Péter a-a Dumaszínház művésze, Vad Fruttik, Heaven Street Seven, Ganxsta Zolee és a Kartel, Road, Peat Jr, Unique, BIKINI .

Doncsecz Tímea

Amikor a kirakati babák szebben énekelnek, mint a Szirének

Mit teszünk, ha hiányérzetünk van vagy szomorúak vagyunk? Hizlaljuk magunkat, filmet nézünk és meggondolatlanul megcsapoljuk a pénztárcánkat. Tisztelet az irigylésre méltó kivételeknek.
A Bolt-kór fogalmát már 200 éve is ismerték. Az egyik legnagyobb garas szóró hölgy Marie Antoinette volt.
Elterjedt tévhit, hogy a kór csak a nőket érinti. Ám a klubhoz szép számmal csatlakoznak a férfiak is. Az „erősebbik nem” azonban ruhák, cipők és ékszerek helyett a műszaki és elektronikai cikkeket kedveli jobban.
A nők azonban még mindig többet adóznak a pénzkidobás gyönyöreinek. A sajátságos érzelmi túlcsordulásunk okozta befolyásolhatóságunkat a divatdiktátorok ki is használják, ahogy csak tudják.
Magazinokban látható divatfotókkal, óriásplakátokkal és reklámújságokkal csalogatnak be minket eme kór „bűnbarlangjaiba”. Hányszor voltunk úgy egy rossz nap után, hogy a ruhaboltokba vágytunk, vagy csak egy kis bevásárlóközponti szemle ürügyén megvásároltuk a szép, ámbár felesleges holmikat. Ó igen csodás érzés az eufória, amikor megkaparintjuk a csecsebecséinket. A kirakatbábuk pedig helyeslően bólogatnak és ódákat dalolnak a többi még fel nem vásárolt holmi után. Mi pedig rábeszéljük magunkat, hogy igenis jó vételt csináltunk erre a szoknyára szükségünk volt. Lehet, hogy már van legalább hat darab „minink” amiben lényegesebben kisebb a fenekünk, de ebben a hetedikben még a combunk is az volt, így tehát nélkülözhetetlen.



Jobbnál jobb indokok mindig akadnak és drágábbnál drágább megvehető boldogságkeltő áruk is.
De vannak jó tippek, amikkel mind ez visszaszorítható:
1. Érdemes olyan emberrel vásárolni, aki ismer minket annyira, hogy megmondja, mire van igazán szükségünk.
2. Inkább készpénzzel fizessünk, mint bankkártyával!
3. Jó, ha készítünk leltárt a ruháink, kiegészítőink számáról! Több van, mint hinnénk!
4. Ha vásárlási kényszert érzünk, inkább válasszunk helyette valami kevésbé pénz igényes hobbit vagy csapjunk egy görbe estét a családdal, barátokkal.
5. Ne dőljünk be az akcióknak! Attól még, hogy valami le van árazva nem biztos, hogy megéri!

Rátkai Viktória

Tisztelet a kivételnek

Rohanó világunkban sajnos egyre jobban elhalványulnak, feledésbe merülnek olyan nemes erények, mint az udvariasság és a tisztelet. Ma már nem ,,divat” előre engedni egy hölgyet a bejáratnál vagy felsegíteni a kabátját, a diákok úgy kommunikálnak a tanáraikkal, mintha azok barátaik vagy ismerőseik lennének, de sokszor a pedagógusok sem teszik ezt másképp.
Nem köszönünk előre a nálunk idősebb korosztálynak, sőt van, hogy egyáltalán nem köszönünk, és egyenesen felháborodunk, ha át kell adni a helyünket valamelyik tömegközlekedési eszközön.
Sok embernek még az is nehezére esik, hogy rámosolyogjon a másikra. Pedig nem kerülne semmibe.
Van, aki még önmagát sem tiszteli, éppen ezért a világ felé is képtelen megbecsülést és elismerést tanúsítani. Szomorú, de így élünk mi, 2010-ben. Figyelembe sem vesszük a másik ember érzéseit, véleményét, korát, élettapasztalatát, munkásságát, jellemét, ezzel elindul egy láncreakció, ami azt vonja maga után, hogy lassan már nem tisztelünk jogokat, törvényeket és néha még határokat sem.
Okozza ezt mindaz, hogy megváltozott az értékrendünk, mást tartunk fontosnak.
Pénzközpontú társadalomban élünk és úgy gondoljuk, hogy annak jár ki a tisztelet, aki méregdrága ruhákat hord, megjelenése mindig kifogástalan, több milliós autóval jár, luxuscikkek tömkelegével veszi körül magát, mert ma, sokaknak tényleg csak ez számít.
Ebből az útvesztőből, csak akkor találhatjuk meg a kiutat, ha minden erőnkkel igyekszünk visszaállítani az igazi értékeket.
Elgondolkodtatnak, és szinte már megijesztenek azok a hírek, amiket a különböző médiumok napról-napra sugároznak. Tömegverekedések, rablások, merényletek, gyilkosságok és még sorolhatnám. Velejéig romlott világunkban igenis fontos, sőt úgy gondolom, most fontos csak igazán, az egymás iránti udvariasság és tisztelet.

Raczenböck Adrienn

Hagyományűzés

Ötfős húsvétvasárnapi ebéd. Összesúrlódnak a könyökök, bong a leves-merítőkanál a fazék szélén, villa koccan a fogakhoz, ízlik a falat, szó sem röppen. A jelszó: húst hússal, bepótolandó a böjt miatt elmaradozott fejadagokat. Az éppen aktuális, bokros teendőket, az étkezés befejeztével összeült spontán családi kupaktanács vitatja meg. Tudniillik magyar ember, evés közben nem beszél. S mint kiderült nem is locsol, vagy ha mégis, nem biztos, hogy a pirosan mosolygó tojás a motivációja, sőt, még kevésbé bizonyos, hogy szívélyes fogadtatásban részesül.
A férfiak haditervet szőnek, egyeztetik óráikat, hova, kihez, mikor toppanjanak be húsvét hétfőn. Mi, nők, pedig előre, nyomatékosan megkérjük őket, hogy a szóda, a vödör víz és a löttyintett kölni fogalmát felejtsék el ezen a reggelen. Mert mi, mai nők már nem az ősasszonyokhoz hasonlóan, időt és energiát nem sajnálva várjuk a hagyományőrző úrfit, aki vízzel önt nyakon, s aztán nem öltözünk át tizedszer is mosolyogva. Féltjük a ruhánkat, féltjük a hajunkat, féltjük a pénztárcánkat.
Ellenben adott a másik oldal, nevezett locsoló, akit hidegen hagy a kókuszba forgatott csokigolyó, és a leveles tésztából készült sós sütemény. Ám a sokadik ház után vidáman nyúl a kisüstiért, s az ezresért (jelen gazdasági helyzetben az ötszázasért, vagy a csicsedliért.) Kényelmes üzlet órákra egy székbe süppedve, egy sok agymunkát nem kívánó versike, s egy spricc után, terülj-terülj asztalkám mellett, pityókás hangulatban bezsebelni a jól megérdemelt jutalmat. Szép hagyomány. Nekünk pedig nincs szükségünk egy rég nem látott ismerős, minden évben húsvét tájt visszatérő látogatására, aki egyébként a buszon nem is olyan jó ismerős. Nincs kedvünk a hosszadalmas álkedvességhez és az erőltetett bájcsevejhez. Ezért inkább mindezt megelőzve, jó magyarok lévén sumákolunk és alibizünk.
Szomorú, de a szabad-e locsolni helyett manapság a van-e rá igény, illetve a van-e rá keret kérdésekre keressük a válaszokat.

Bognár Viktória

Nem embernek való a boldogtalanság

Az igaz ember képlete = az elgondolt gondolat + a kimondott szó + a tett között lévő megbonthatatlan egység. (Ugye, ha csak pár percre elgondolkozunk ezen, mi sem mindig mondhatjuk magunkat igaz embereknek…)

Kék bársonnyal borított szék a színpad közepén. Rajta egy mikrofon. Már mindenki tudja, mi készülődik. Már most „zizeg valami a levegőben”.
Először az első sorok telnek meg szép lassan, majd a hátsó rész is benépesedik, a páhollyal együtt. A terem egyetlen szeglete sem marad üresen. Én is elfoglalom helyem a pulpitus előtt, ahonnan testközelből, majdhogynem egy karnyújtásnyira lehetek szem- és fültanúja az eseményeknek. Ilyenkor rossz szokásom hátrafelé bámulni, egyrészt azért, hátha megpillantok egy ismerőst, másrészt, hátha elkapok egy intim szófoszlányt, mely a mögöttem ücsörgők száját hagyja el. Utóbbi vágyam beteljesedik. Fiatal lány süpped épp a székébe: „Azt a mindenit! Itt ülünk! Végre!” Kósza mosoly környékezi meg arcomat, mellyel derűsen nyugtázom: ezt én is mondhattam volna. Közben az órámra pillantok, és a kezeimet tördelem. Öt perces a késés. Fogadok magammal, vajon honnan lép a közönség elé? Tippem: a közép. Fejem ingatom a jobb és a bal sarok között, ezzel egyidejűleg gondosan ügyelek a középtájra is. Valamiért izgulok. Ez egy beszélgetés, s ha kérdésem lesz, vajon fel merem-e tenni? Előkotrom táskám gyomrából a tépett jegyet. Müller Péter: Gondviselés. Ez áll rajta. Elmélázom. Vajon könnyű lélekkel indulok haza egy-két óra múltán? Sorsfordító információk birtokába jutok-e úgy, mint könyvei olvasása által? Önmagammal folytatott néma diskurzusomat a függöny moccanása szakítja félbe. Egy láb, két láb, derék, törzs, nyak, fej, s a karok. Teljes életnagyságban ő áll a színpadon. Mintha maga a Messiás jelenésének részese lennék. (Ezúton kérek elnézést mindazoktól, kik az említett személy iránt nem viseltetnek ily mértékű elfogultsággal, mint én. Ők bocsássák meg szavaim intenzitását, s mondandóm súlyát osszák el kettővel.) Nagyapai, öreges mozgással helyet foglal a székben. Lényéből kedvesség és nyugodtság sugárzik. Teli van humorral, mint az később kiderül. Aki ránéz, azt mondja: ő tudhat valamit. 74. életévében jár, de egy szép ember. Néznivaló.
Halk tapssal fogadjuk. Semmi üdvrivalgás és ujjongás. Hisz aki itt ül, mind tudja, ő átlagembernek vallja magát. Ugyanolyannak, mint bárki más. Nem szereti a tapsot, nem is tűri, rögvest int is, hogy semmi szükség rá, hagyjuk abba. Talán kissé zavarba is jön. Aztán két perc néma csend, míg szemével végigpásztázza a közönséget. Az első sorban ülők röpke, ám valódi szemkontaktusban is részesülnek. Rám mered az üveg mögött trónoló, hihetetlenül kék szempár, ami engem ejt zavarba. Közben perifériás látásom is megszűnik, csak rá fókuszálok. Nézem és hallgatom. Hagyom, hogy szavai belém ivódjanak, hagyom, hogy borogassa a lelkem.
Arra gondolok, hogy milyen bátor. Egy szál magában ki mer állni több száz ember elé. Mankója nem egy megírt szöveg, nem egy megkomponált előadás, hanem önmaga. Tapasztalata, fejlett hallása és kifinomult érzékszervei, melyekkel kitapogatja, felfogja, majd szavakká konvertálja a lelkek rezdüléseit. Azt mondja, olyan ez, mint a zenei normál „A” hang, melyhez az összes hangszer éneke idomul. Hangolódik. Egy középpont. Egyensúlyérzék, de nem az, mely a középfülben található, és azért felelős, hogy emberekként ne csupán koordinálatlanul vonszoljuk magunkat az utcán. Ez a lélek egyensúlyérzéke, mellyel ő rendelkezik, többségünkből azonban kiveszett, vagy jelen sem volt. Vajon miért bömbölünk keservesen, mikor megszületünk? Olyannyira, hogy fejünk olykor aggasztóan lila, s levegőt is alig kapunk. Racionális, biológiai okokon kívül talán azért is, mert az anyaméh biztonságából kilökődve, elhagyjuk a belső, lelki egyensúlyérzékünket, és azt ríkatjuk. Ezért vagyunk lehangoltak, mint egy ócska hegedű, s ezért vagyunk mindnyájan gyári hibásak, depresszióra „hangolva”. De tehetünk ellene, ahogy tanácsolja. Hiszen ő sem boldog minden pillanatban, nem hős és nem halhatatlan, akinek nem fáj egy szúnyogcsípés, vagy nem szomorítja el egy haláleset. Csak ő már megtalálta lelke normál „A” hangját, s ha lehangolt, ehhez képes igazodni. Ahogy mi is megtehetjük, ha olyan dolgokkal foglalkozunk, melyek örömérzettel töltik meg egész valónkat. Ha erre rálelünk, mi lehetünk saját belső zenekarunk karmesterei. Ám ez nem lesz egyszerű küldetés.
Az életokos aztán, jónéhány gondolata után (nem üres szólamok, vagy tartalmatlan fröcsögések mindezek) a nép elé vonul dedikálni. Ám ez a művelet sem „celeb-módon”, egymás agyontaposása közben, sztárallűröket felvonultatva esik meg, hanem mondhatni családias légkörben. Mindenkinek jut egy jó szó, vagy praclirázás a kézjegyen kívül. A sor végén állok. Abszurd, de magam elé engedek mindenkit, arra várok, hogy az utolsók közt fussak be. Igazából nem szeretném, ha hallanák, amit mondani fogok neki. Aztán odaérek, és az orra alá dugom a könyvet. Közben izzad a tenyerem, és majdnem megfulladok, de közlöm vele, hogy mi már beszéltünk, én készítettem a telefoninterjút, és megköszönöm a tanulságos előadását. Ő felnéz, leteszi a tollat, és így szól: „Igen? Szervusz!” De nem egy olyasféle, hányaveti szervusszal, hanem a mélyen szembenézős, a hihetetlen kék szemekkel megfúrós, valódi szervusszal.
Ezek után levakarhatatlan vigyorral, a föld felett öt centivel szállok hazáig. Akarom mondani, nem is én szállok, hanem visznek. Az a bizonyos angyal, aki most ismét elröppent fölöttem.

Bognár Viktória

Fűszeres lányok?

Spice Girls, ismerős a név, nem igaz? A kilencvenes évek poptüneményei. A sikert a „Wannabe” című számuk hozta meg, és onnan már csak felfelé vitt az út. Rengeteg díjat, elismerést söpörtek be az évek során. A mai napig tudom a szövegük 90%-át, és nem szégyellem, sőt, újra előtört bennem a láz, hogy felmenjek az egyik legfelkapottabb video portálra, és nosztalgiázzak kicsit. 6-7 éves lehettem, mikor megkaptam az első Spice Girls kazettámat. Nagy kincsnek számított akkoriban. Azt hallgattam a kocsiban, a walkmanemben, itthon, a barátnőknél, mindenhol ahol csak lehetőségem volt rá. Különböző szerepekbe bújva játszottuk el a lányok koncertjeit, mindenkinek megvolt a maga kedvence a csapatból. Hatalmas rajongás született meg bennem. Rózsaszín falamat teleaggattam a posztereikkel, az újságból kitépett fotóikkal, de az őrület így is csak fokozódott. Könyveket vásároltam róluk, és Bambi és a Két Lotti helyett Spice Girls-t olvastam. Az akkoriban felkapott HBO csatornán rendszeresen leadták első filmjüket, a Spice World-öt. A napokban nagytakarítás közepette a kezem ügyébe akadt a kazetta, amire akkor, 7-8 évesen felvettem ezt a filmet. Betettem az ezeréves video lejátszómba, és csak mosolyogtam. Jó néha visszagondolni a 90-es évekre, nem csak miattuk, egyszerűen összehasonlítani az akkori világot, életünket, értékeinket, rajongásainkat valaki vagy valami iránt és még sorolhatnám. Ma már egész más értéke van egy együttesnek, zenének. Az egyéniségek már nem ott kezdődnek, hogy sportos Mel C, vadóc Mel B, szexis Victoria, szókimondó Geri, bébi spice Emma. A fiatalok ma főként egyformán öltözött, sminkelt, tűsarkúba ugráló lánybandákat, és feketére kikent, fiú együtteseket látnak a tv képernyőjén. Ez volna az egyéniség? Mára már úgy érzem, nincs olyan zenész, előadó, banda, énekes, bárminek is nevezzük, akiért hatalmas rajongásban törnék ki. Ez szomorú. A Spice Girls feloszlása után aztán én is felnőttem, és az én szívemben is feloszlott a csapat. Átléptük a 2000-es év kapuját, lassan bedobozoltam a kazettáimat, videóimat, és cd-re cseréltem őket. A képek a falról a szemétben kötöttek ki, és a Spice Girls-ös pólóktól is búcsút intettem. Lássuk be, a holdjáró cipők, a nyalókák, az érdekes ruhaköltemények mára már inkább a „ciki” vagy modernebben „de gáz” kifejezéshez sorolhatóak. Feloszlásuk óta eltűntek a színről, már a sajtóban is csak Victoriáról, mint Beckham feleségéről hallunk visszajelzéseket. Mindenesetre, lehet utálni vagy szeretni őket, de akik zenéjükben érzik a derűt, a pörgést, azoknak örökre szép emlékként marad meg ez az időszak, hiszen ezen a zenén nőttek fel.

Unger Adrienn

Csak Természetesen!

„Senki sem vonja kétségbe, hogy a csillagképeket alkotó csillagok valóban léteznek, de azt sem, hogy más felállásban is el lehetne rendezni őket.” (Douwe Draaisma)
Tudományos Napot tartottak a győri Móra Ferenc Középiskolában. Több mint 100 diák vett részt a programokon, előadással és érdekességekkel készültek fel, tanáraik segítségével. A tudomány nemcsak szórakozást nyújtott a diákok számára, de rengeteg új információval is gazdagodtak.

Ünnepélyes keretek között zajlott a Móra Ferenc Általános és Középiskolában megrendezett Természettudományos Nap. A természettudományon belül a csillagászaté volt a főszerep, minden osztály 1-1 bolygóról tartott előadást diáktársaik és tanáraik számára. A diákok napok óta készülődtek, elkészítették az égitestek kicsinyített mását, ezzel díszítve az aulát. A megnyitó után minden osztály elrendezte saját paravánján a képeket, illusztrációkat, modelleket. Ezt később a diáktársak és a tanárok is megtekinthették, majd egy kérdőív segítségével véleményezniük is kellett. 9 órakór kezdődött a bolygókról szóló előadás. Minden osztályból egy, vagy két képviselő a színpadra fáradt, és diavetítő program segítségével bemutatták az általuk választott égitestet, a Naptól való elhelyezkedésük sorrendjében. A prezentációt a 10.a osztály kezdte, a Merkúrral. A legtöbb osztály Power Point segítségével dolgozott, de volt olyan diák is, aki kreativitását egy video megszerkesztésében mutatta be, felettébb látványos elemekkel és zenei technikákkal. Annak érdekében, hogy a fiatalok is művelődjenek és fejlesszék tudásukat, 11órakor Dr. Horváth András, a Széchenyi Egyetem docense tartott interaktív csillagászati előadást, egy számítógépes program segítségével, mellyel szabályozta az időt, a bolygók állását, a naplementét és felkeltét. A programot, mint egy keretet adva az egész napnak, érdekes kísérletekkel zárta Büchler Zsolt, az iskola fizika és matematika szakos tanára. Az egész napos program délután 1óráig tartott. Az érdeklődök megtekinthették az aulában felállított Foucault-ingát, melyet a Széchenyi Egyetem adott kölcsön az iskolának kizárólag a rendezvényre. Az előadások után felkerestük Büchler Zsoltot, aki a következő érdekességeket, tudnivalókat mondta el az ingáról:”Léon Foucalt nevezetű úriember a 19.század közepén a párizsi Pantheonban mutatta be a kísérletet, amelynek lényege az, hogy ha nem az Egyenlítőn függesztünk fel egy forgó vonatkoztatási rendszerben lévő ingát, akkor mivel az inga síkja megtartja minden körülmények között – hogyha nem éri külső erőhatás – a forgási, vagy lengési síkját és ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Föld mint egy elfordul alatta. Például ha egy lemezjátszóra felfüggesztenénk egy keretet, és elindítunk egy ingát, az továbbra is ugyanabban a síkban leng, noha a lemezjátszó körbe fordítja ezt a keretet. Végső soron ez egy látszólagos elfordulás, mert ugye a Föld fordul el. Főként filozófiai jelentősége volt, mert ez volt az első tárgyi bizonyítéka annak, hogy a Föld valóban forog.”
Sajnos az időjárás közbeszólt, így a tervezett csillaglesés elmaradt, de a szervezők a Föld napjára tervezik ennek pótlását.

Unger Adrienn

Budapesti úti beszámoló

Reggel 8 óra. Budapestre indulunk, a Móra Ferenc Általános és Középiskola, sajtótechnikus szakán tanuló diákjai, tanáraink, és a szakma nagyjai. Újabb lehetőséget kapunk olyan dolgok megismerésére, amelyeket civil emberként nem biztos, hogy valaha látnánk.
Álmos arcok mindenütt, ahová csak nézek. Egyrészt izgatottan, másrészt kíváncsisággal telítődve tipródunk egyhelyben. Buszra szállva mindez egyre csak fokozódik bennem. A hangulat fantasztikus, fényképezők kattogása töri meg a csendet, - és bár sokak sajnálatára ugyan – de belekezdünk egy aktuális dal éneklésébe. Jókedvünket csak a ’Pest kapuja’ előtti kígyózó sorok zavarják meg. Dugóba kerülünk.
Ahogy beérünk a belvárosba, elkap az az érzés, ami mindig megkörnyékez, ha itt járok. Budapest valóban csodálatos, de valahogy mégis mindig jó este hazatérni. Az embernek egy-két nap bőven elég belőle, úgy még értékelni is tudja a valódi szépségét. Első úti célunkhoz rengeteg akadály és útvesztő vezet. Egyirányú utcák, türelmetlen sofőrök, figyelmetlen gyalogosok, és útfelújítás mindenütt amerre csak a szem ellát. Végül is épségben odaérünk a helyszínre, a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, ahol megnézzük a sajtófotó kiállítást. Ahogy belépünk a terembe, elém tárul az a rengeteg fénykép, azt sem tudom hirtelen honnan kezdjem és merre haladjak. Csodálatos képekkel ismerkedhettem meg. Az első teremben főként a 2009-es eseményekről látunk összeállítást. Vannak vicces, humoros alkotások, míg ennek teljes ellentéte, megdöbbentő, könnyfakasztóak is. Ennek ellenére szemeim egy ruszin kislányról készített portré fotón akadnak meg. Annyira tiszta, annyira szép, szinte látom magam a zöld szempárban. Minden vonása olyan élethű, mintha mozogna a kép. A legjobban a természet képek, és a divatfotók kötik le a figyelmemet és a sajtófotósokról alkotott írás, amit az első teremben találhattunk meg. Észre sem veszem, hogy repül az idő. Érdekes, hogy a pesti fiatalok mennyire szeretik kihasználni a múzeum adta lehetőségeket. Nem zavartatták magukat, mikor kifeküdtek napozni a lépcsőkre, de volt olyan is, aki csak olvasni jött ide.
Második helyszínként szolgált a Millenáris park, azon belül a Jövő háza, Ideje átállni- digitális technológia című kiállítás. Bevallom őszintén, nem igazán nyerte el a tetszésemet, valami másra, jobbra számítottam. Körbejártam, elolvastam, amit fontosnak tartottam, voltak érdekességek, de összességében ennyi.
A harmadik és egyben legizgalmasabb program: az RTL klub székház. Ahogy forgolódott a busz a Media Center előtt, egyre jobban dobogott a szívem. Mi most tényleg itt vagyunk, és be fogunk menni! Hihetetlennek tűnt az egész. Kinézek az ablakon és egy kis táblát látok, elmosolyodtam. A táblán a következő állt: Barátok köz. Elindultunk befelé, első benyomás, elég üres itt minden, csak a televíziók képernyője hívja fel magára a figyelmet. Egy mosolygós, bájos hölgy fogad minket, Mészáros Márta, ő lesz az ’idegenvezető’. A köszöntő után elindulunk az öltözők melletti folyosókon, oldalra pillantok és hirtelen levegőt sem kapok, Fábry Sándor neve mindenhol. Első utunk az egyes stúdióhoz vezet. Perceken belül elém tárul az Esti showder teljes díszlete és szinte elképzelem, ahogy Fábry Sándor, a humornagyágyú ontja magából a vicceket és emberekkel van tele a nézőtér. Nem járok messze a valóságtól, hiszen most mi érezhetjük magunkat nézőknek. Leírhatatlan érzés ott ülni, de valami még sem az igazi. Rádöbbennek, ez a stúdió sokkal kisebb (habár 800m2-es), mint amekkorának a képernyőn látszik, de így sem ront az összképen, a bámulatot és a csodálkozást nem lehet lemosni az arcomról abban a pillanatban. A hölgy megengedi, hogy körülnézzünk, így hát nem kell többször mondani, minden apróságot igyekszünk kielemezni. Beleülünk a fotelekbe, vendégnek adjuk ki magunkat, és szerepekbe bújva ütjük el azt a kis időt, amit kaptunk rá. Mindez még csak a kezdetek kezdete. Pár perc múlva ugyanis megtudjuk, hogy itt került felvételre a Csillag születik és a Szombat esti láz című műsoruk. Lehetetlen elképzelni, hogy ekkora helyen került megrendezésre, de éppen ettől olyan izgalmas és érdekes az egész. A kettes stúdió színfalai mögött megpillantunk egy ismerős kelléket, Balázs pénzkereső kvízműsorából, a széfeket. Felismerhetetlenek így csupaszon, de nagyon jó érzés szembeállni velük. A függöny mögött a Heti Hetes fogad minket, ez a stúdió sem túl nagy első ránézésre, az előző fele, 400m2. Vaslépcsőkön fel, a hangmérnökök és rendezők kuckóján át vezet az út a harmadik stúdióhoz, ami blue boxos megoldással épült, vagyis itt veszik fel az időjárás jelentéseket, a híradót, a reflektort, a fókuszt és egyéb olyan műsort, ami digitális hátteret igényel. A sminkszobában összefutunk Pataki Zita időjóssal, aki rendkívül közvetlen és beinvitál minket egy kis beszélgetésre, ami később a folyosón, majd a stúdió falain belül is folytatódik. A nap fénypontja az időjárás jelentés élő felvétele, amit mi is végignézhettünk, az elejétől a végéig. Lélegzetemet visszafojtva megbújok a háttérben, és így követem az eseményeket rendkívül nagy érdeklődést mutatva. Ahogy körülnézek, mindenki hasonlóképpen jár el. A fiúk eközben a híradós anyagot vágják. Mindenki annyira kedves és közvetlen velünk, talán ez a legjobb érzés az egészben. Időközben befut Barabás Éva is, aki pár perc lepörgése alatt elmondja a Fókusz köszöntő szövegét. Ezután következett a Reflektor felvétele, úgyhogy sajnos tovább nem maradhattunk benn, pedig nagyon élveztem. Kifelé menet összefutunk Szellő Istvánnal és István Danival is. Ezzel a sok élménnyel egyszerre nem is tudok mit kezdeni. Legnagyobb bánatomra elbúcsúzunk az épülettől és a hírességektől is.
Fáradtan, de megelégedve zötykölődök hazafelé a buszon, és próbálom felidézni a mesélnivalókat a barátoknak, családomnak. Most, hogy bepillanthattunk a kulisszák mögé, már más szemmel nézem a műsorokat, és el kell, hogy mondjam, bármilyen csodálatos is volt, nem minden igaz, ami a televízión keresztül látszik…

Unger Adrienn

Kapcsoljunk Be, hogy Ki kapcsoljunk !

Pontos megegyezés nincs azt illetően, hogy ki volt a rádió feltalálója. Nikola Tesla, Guglielmo Marconi és Alekszandr Popov egymástól függetlenül találták fel a szikratávírót. Azt viszont tudjuk, hogy Marconi 1902-ben már tudott Morse-jeleket küldeni Milánóból.

Mára már csökkent a rádió használata a televíziók és egyéb, műsorszolgáltatás vételére alkalmas készülékek miatt. Ezzel egyidőben az online adások népszerűsége egyre nőtt az internetezők körében.

Én mégis szeretek hagyományos módon rádiót hallgatni. Sok jó érv szól mellette, például, hogy a rádióban elhangzott hírek rövidek, lényegre törőek, tömörek és szenzáció hajhász mentesek. Egy igényes rádióban nem szerepel a fő hírek között, hogy Győzike mit evett aznap. Emellett rádió hallgatása mellett tudok sok minden mást is tenni esetleg takarítani, internetezni, házit írni vagy csak piheni, kikapcsolódni. Míg Tv nézés közbe szószerint levagyok kötve, hogy lássam a riportert vagy egy balesetről, halálesetről összevágott szörnyű, hátborzongató képeket. Nem utolsó szempont nálam az sem, hogy a rádió reklámok kevésbé zavaróak, mint a Tv-ben. Hiszen kevesebbek és halkabbak is. Három emberből kettő úgy gondolja, hogy a rádióban nincs olyan nagy reklámdömping és a reklámok nem olyan zavaróak, mint a TV-ben. Szerintem ezek nem utolsó okok, de vannak még. A rádió beköltözik otthonaikba és vele együtt a müsorvezetők is. Ha nem vagyok kíváncsi a showmüsorokra, szappanoperákra bekapcsolom a rádiót. Ami elkísér egész nap, a buszon, az autóban, az irodákban, az éttermekben, a szórakozóhelyeken és a közértben is. Ma átlagosan az autósok körülbelül 75 százaléka hallgat rádiót vezetés közben. A rádiós müsorvezetőket jobban tekintjük ismerősnek, barátnak, mint a Tv-s bemondókat. A hallgatói hűség kedvenc müsorvezetőinkhez nagy, az ő szájukból hallott információk személyesebbek, jobban hatnak ránk. A rádiós játékok és a kedvenc zeneszámunk kérése által a rádió interaktivitása nő.

A rádiót senki sem tartja erőszakosnak, személytelenek vagy a gyerekekre ártalmasnak. Elűzi az elszigeteltség érzését. Ha szomorúak vagyunk, felvidít, ha egyedül érezzük magunkat társra találunk, ha álmosak vagyunk, felébreszt minket, ha fáradtak vagyunk, kikapcsol, ha csöndre vágyunk halkan szól a háttérben, ha pedig szeretnénk a zajt elnyomni, ugyanezt tesszük.

Slick Nikolett

Már megint gyalogolhatok

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a helyi járatos buszok hamarabb jönnek a menetrendben feltüntetett időpontnál. Megesik az is, hogy késnek, de ez kevésbé bosszantóbb, mint az a tény, hogy az orrod előtt ment el, holott még volt pár perced, hogy elérd. Ilyenkor jogosan tesszük fel a kérdést, kinek megy rosszul az órája? Hát erre a legegyszerűbb megoldás, ha megnézzük az interneten a pontos időt. Ez sajnos azonban nem segít rajtunk, mert hiába pontos a mi óránk, ha a buszok órája rosszul megy. Attól ők még akkor jönnek, amikor úgy látják, hogy idő van. Csakhogy az nem a pontos idő, és ez a dühítő, hogy mi ezt tudjuk, de ők nem. Ráadásul felesleges futni rá, mert a sofőrök többsége már csak azért se várja meg az embert, hanem elhajt előtte. Így nem marad más hátra, minthogy gyalog érjük el úti célunkat, mert mire jönne a következő, addigra már ott is vagyunk. Ez a megoldás jó időben elfogadható, de mikor szétfagyunk a hidegtől, már nem épp a legkellemesebb dolog. Jó lenne, ha ezt a problémát kiküszöbölné a Volán azzal, hogy megnézik a pontos időt, és annak megfelelően állítják be a buszok óráját is. Ezzel sokat segítene azokon, akiknek azon a buszon múlott az "élete", ami 3 perccel előbb elment, mint ahogy az a menetrendben szerepel.

Dóczy Diána

Egyszerű és gyors finomságok Húsvétra

Közeleg a Tavasz legnagyobb ünnepe. Lassan ide ér a legkisebbek nagy örömére a húsvéti nyuszi, végre újra együtt lesz a család, díszítjük az otthonainkat, a kertben kis fészkeket készítünk, keressük a csoki tojásokat és az egyéb finomságokat, várjuk a locsolókat és a vendégeket. Már csak az a kérdés, mivel lepjük meg a családot és a vendégeket. Olyannal, ami miatt nem kell a konyhában robotolni hosszú órákon át, de mégis nagy örömet tudunk vele szerezni. Legyen egyszerű, gyors és finom. Összegyűjtöttem azokat a finomságokat, amelyek garantáltan pillanatok alatt elfogynak.

A legegyszerűbb sütemény tészta a palacsinta tészta. Főleg az amerikai palacsintatésztából nagyon könnyen süthetünk ki nyuszi, tojás és csibeformákat, akár a legkisebbek segítségével. a fém vagy szilikon formát tegyük a forró serpenyőbe, és öntsük egy-két evőkanál tésztát bele. Amikor megsült, vegyük ki a formából, és süssük át a másik oldalát is. Díszítsük kis színes cukorkákkal, lekvárral, mogyoró krémmel, csokikrémmel, túróval, mazsolával stb. Hasonló tésztából húvéti gofrit is készíthetünk.

A másik legegyszerűbb sütemény a muffin. Akármelyik muffin receptünket lehet módosítani úgy, hogy sütés után cukor vagy csoki mázzal, majd drazsékkal és csokidarabokkal dekoráljuk őket. Készítsünk nyuszifüleket ostyatésztából. Legyünk kreatívak, és a gyerekeket feltétlenül vonjuk be a dekorálásba!

Készíthetünk csoki tojásokat is, így sokkal olcsóbban jövünk ki, mintha a boltba vennék meg a méreg drága és korántsem olyan finom csokikat, amelyek alkalmasak dekorációnak és ajándéknak egyaránt. Egy szilikon vagy műanyagtojás formájú jégkocka-tartóba öntsünk bele olvasztott csokoládét. A csokoládéba tehetünk dió és mogyoró darabokat, mazsolát és keverhetünk bele egy-két kanál tejszíni is. Tegyük a hűtőszekrénybe, majd, mint a jeget, nyomjuk ki a formákat egy tányérra. A fél tojásokat tovább díszíthetjük csoki, mogyoró vagy cukor mázzal.

Kellemes Húsvéti ünnepeket és jó étvágyat!

Slick Nikolett

Milyennek látom a tavaszt?

Már három napja élvezhetjük az első igazi tavaszi napsugarakat. Ez szerintem nem csak engem dob fel, hanem az összes jó érzésű embert. Már nem kell nyakig sálba, sapkába és meleg kabátba burkolóznunk. Kíváncsian várom, hogy mikor tűnnek fel először az apró, zümmögő mézgyártók, a pici piros fekete hétpettyesek és hogy mikor zöldülnek már végre a fák, mikor borul színesbe az egész világ.
Milyen a tavasz a faluban?
Idős emberek lepik el a kerteket, létrák kerülnek a fához támasztva, csattognak az ollók, metszik a fákat, szőlőket. Kertet ásnak, vetnek. Az idős nénik, nők megtámadják kis virágos kertjeiket. Kapálnak,gereblyéznek, virágmagokat és hagymákat ültetnek mértani pontossággal elrendezve. Van ahol már felbúg a fűnyíró hangja. Az utcákat ellepik a kisiskolás görkorcsolyázók, rollerezők. Néhol már a tavasz illata vegyül a sült szalonna illatával.
Milyen a tavasz a városban?
A parkok megtelnek pihenni vagy éppen csak a friss levegőn tartózkodni vágyókkal. A játszóterek a gyerekekkel és az utcára lépve nem a városi busz vagy az autók hangját halljuk hanem a gyerekzsivajt, gyermekkacajt. Egyre több ember közlekedik kerékpárral vagy gyalog. A természetbarátok hétvégén felkerekednek egy kisebb túrára a közeli zöld övezetekbe családjukkal vagy éppen barátaikkal.
Felébredünk a téli dermedtségünkből. Levetjük a téli morcos és kedvetlen álarcunkat és helyette felvesszük a vidám, mosolygós tavaszi maskaránkat.
Én ilyennek látom a tavaszt…

Barassó Anett

Brutális gyilkosság Tényőn

Hétfő késő este, már félálomban vagyok, amikor anyum berohan a szobámba,és csak mondja és mondja…bevallom sok mindent nem hallottam, majd amikor magamhoz tértem megkértem, hogy kezdje újra. Majd fejét rázva újra kezdi és értetlenkedik miért nem értettem meg elsőre. Internet olvasása közben megtudta miért hallott annyi szirénázó rendőrautót este. Akkor annyit lehetett a hír foszlányokból megtudni, hogy Tényőn (nem messze tőlünk) két felnőttet és két gyereket brutálisan meggyilkolták a saját házukban. A második reakcióm a ledöbbenés után, az volt, hogy megkérdeztem a barátomat, hogy jól bezárta-e az ajtót. Kicsit megijedtem, sőt lehet nem is kicsit. Pont a legjobbkor -gondolom magamba- apum éppen Németországban, van, bár a barátom mellettem fekszik, mégsem érzem magam olyan nagy biztonságba, mintha a családfő és védelmező itthon lenne. Közben csak találgatni tudok, mi történhetett, de egy biztos, hátborzongató volt a hír. Később kiderül, hogy egy 37 éves nőt és 36 éves férjét, valamint öt- és nyolcéves lánygyermekeiket gyilkolták meg. Ez csak fokozza a szörnyülködésemet, gyerekek… te jó ég! A rendőrök egész éjjel a helyszínen voltak, az utcát lezárták. Az újságírók pedig gyilkosság helyszínétől néhány száz méterre várták a további részletek. Bevallom őszintén aludtam már nyugodtabban is.

Reggel, amikor felébredtünk, annyit kérdeztem, hogy álmodtam-e vagy tényleg gyilkosság történt Tényőn. A válasz: igen volt. ( Pedig reménykedtem hogy, a válasz nem lesz). Amikor kelőképpen felébredtem ( kávé, cigi után). Felmentem az internetre és újabb hírek vártak. Egy rendőr az MTI-nek vérfürdőként írta le a tegnap esti gyilkosságot. Azt mondta, szúró- vagy vágóeszközökkel végeztek a harmincas éveikben járó szülőkkel, valamint két gyermekükkel, a nyolc- és ötéves kislánnyal. A négytagú családot egy rokonuk találta meg. 1-2 órával ezután már arról is szóltak a hírek, hogy az ismeretlen fejszével és motoros fűrésszel végzett a családdal. ( szörnyű brutalitás…fűrész?! Mi jöhet még…).

A szomszédok nem igazán ismerték a házaspárt, de az egyikük elmondta, a gyerekek Győrbe jártak iskolába, ( unokatestvérem ismerte a nagyobbik lányt, egy iskolába jártak a Kálváriába, szünetben együtt játszottak) a család általában csak este járt haza. Amikor találkoztak, beszéltek velük, nagyon rendes, kedves emberek voltak, rendezett körülmények között. Senki sem érti, hogy mi lehetett a gyilkosság indítéka. Ekkor még mindig ott van a tragédia helyszínén a komplett magyar média.( újságírók, tv-sek, fotósok).

A kedd délutáni sajtótájékoztató után mindenki megdermedt (köztük én is): A rendőrség szerint a férj gyilkolta meg feleségét és két kislányát Tényőn, majd egy láncfűrésszel, magával is végzett. ("Rendkívül megrendítő volt a helyszín, nem kívánom senkinek, hogy hasonlót át kelljen élnie"- Szabadfi Árpád dandártábornok,megyei rendőr-főkapitány.) A férj pszichiátriai kezelés alatt állt. Hipochonder volt, mély depresszió alakult ki nála és skizofrénia. A sajtótájékoztatón kiderült és fény nyílt a szörnyű és brutális tettre: "Három főt a gyermekszobában, a garázsban pedig a férjet találtuk meg, aki vértócsában feküdt. A helyszíni szemle során garázsban megtaláltuk azt a baltát is, amellyel, nagy valószínűséggel meggyilkolta feleségét és két kislányát. Felesége és két kislánya holttestét a gyerekszobába vitte, paplannal betakarta, majd öngyilkosságra tett kísérletet. Először megpróbálta az ereit felvágni, ezt követően a mellkasába kést vágott, de ezek nem lettek végzetesek. Ezt követően nyúlt a láncfűrészhez; először a homlokát sebesítette meg, majd végül a torkán elvágta az ütőerét, s elvérzett". A rettenetes tragédia valószínűleg pár perc alatt lezajlott. A környéken senki nem hallott semmit a mészárlásból, azaz a feleségnek és a két kislánynak esélye sem volt a menekülésre. Ez egyszerűen iszonyatos, rémes, ijesztő és félelmetes. Így lett Tényő az elmúlt napok legemlegetettebb helye. ..

Ezer meg ezer kérdés cikázik bennem, miért nem tudták előre, hogy ez lesz? A pszichiáter, a család, a barátai. Lehet kegyetlen, vagyok, de miért nem csak magával végzett? Miért kellet az egész családját megölnie? Hogy képes bárki gyerekeket kegyetlenül gyilkolni? Főleg a sajátjait? Remegek, amikor arra gondolok, hogy a két kislány nyugodtan lefeküdt aludni, talán még esti mesét is olvasott az édesapjuk nekik, lefeküdt a felesége mellé, majd amikor mindenki elaludt meggyilkolta őket… De ez mind csak találgatás, még egy-két nap kell ahhoz, hogy minden pontosan tisztázódjon. Én még mindig abban reménykedem, hogy kiderül nem az apa volt. Mert nem tudom, és nem akarom elhinni, hogy egy apa képes ezt megtenni. Vagy bármilyen ember, ez lehetetlen és felfoghatatlan.

Szerdán este több mint 200-an, gyermekek, felnőttek, fiatalok és idősek gyertyákkal, mécsesekkel érkeztek a tényői templom lépcsői elé a megemlékezésre.

" Valóság voltál, álom lettél újra „

Megrendülten és Őszinte részvéttel búcsúzom.

(Forrás: kisalfold.hu)

Slick Nikolett

Lehetne másképp?

A mai világban nincs kiforrott véleményem arról, mi helyes és mi rossz, nem vagyok hungarista, vérjobbos, vagy szocialista, s eleddig, hála az égnek, nem hordok bélyegeket a hátamon. A világ egyik leghányatottabb sorsú nemzetének sarja vagyok, és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: ünnepi zavargások. A családom korrupció nélkül keresi kenyerét, ezért sem örülök annak, ha bárki elsőre meg- és elítél. Büszkén gondolnék magyarságomra. Szeretném a március 15-ei megemlékezéseket. Itt élek Európa vérző szívében. Önfelmentésben mi vagyunk a császárok, és igen is nálunk élnek a világ legkomplikáltabb politikusai. Magyarország! Én jobban szeretnélek szeretni!


Talán már kiüresedett frázis, ha arról kezdenék tollforgatásba: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megemlékezői, 2010. március 15-én mit, és hogyan nem csinálnak jól. Mert negatív véleményezést, személyes meglátású, rossz szájízű nézőpontot sokkal egyszerűbb megfogalmazni, mint építő erejű kritikát. S valljuk be, előbbire sokkalta inkább felkapja fejét a nagyközönség.
A pulpituson pózoló politikusok az ünnep rég megkopott rongyait álcaként öltik magukra, hogy aztán sáros surranójukkal kölcsönösen taposhassák földbe ellenlábasaikat. Kampány van, s nemsokára választások, ezért a hosszabb hétvége miatt otthonücsörgők egyből kaphatók némi dúvadságra. Így támad fel a nem létező tengerünk évente egy-kétszer.
A felháborodás kiváltotta dühömből adódó arcvörösségem helyébe azonban szégyenpír lép, mihelyst lokális szinten, embertársaim nevében (vagy helyett) magamba nézek. Három szál nemzetiszín lobogó viaskodik a márciusi hurrikánnal a házak ormán. És ez a tendencia nagyobb körzetben sem javul. Persze, ne tűzzünk ki zászlót mindaddig, míg nem kezdjük el majmolni a nyugati mintát a szilveszteri party-csákókkal, és a februári „Be my Valentine!” üdvözlőkártyákkal sem…
Csupán ennyit szólnék most. Ennyi a lelki fröccs mára. Tán hangjaim nem süketülnek az éter néma tátogásává, tán betűim nem falra hányt borsók, tán gondolataimmal meg is hatok valakit.
Mert lehetne másképp!

Bognár Viktória

Újra dübörög a száguldó cirkusz

A hétszeres világbajnok Michael Schumacher visszatérésére figyel a világ

Kezdetét vette a 61.Formula 1-es szezon, az év első futamát Bahreinben rendezték

Jelentős módosítások és szabályváltoztatások előzték meg a márciusi kezdést. 2010-es esztendőben betiltják a futam alatti tankolást, mivel a töltőberendezések szállítása óriási költséget jelentett, valamint balesetveszélyes is volt. Gondoljunk csak Massa 2008-as „fellépésére” Szingapúrban, mikor kis híján az egész boxutcát lángra lobbantotta az autójába szorult tankolócsővel. Így a boxkiállások alkalmával csak kerékcserére lesz lehetősége a csapatoknak. Az elmúlt évek tapasztalati alapján a versenybizottság célja természetesen, hogy a pilótáknak kevesebb lehetőségük legyen a boxban pozíciót nyerni, tehát szívesebben válasszák a pályán való „harcot”.

A pontrendszerben is változások történtek, az eddigi 10-8-6-5-4-3-2-1 helyett az első tíz helyezett kap pontot, mégpedig: 25-18-15-12-10-8-6-4-2-1 elosztásban.

A mezőny létszáma 24 főre bővült, érdekesség, hogy az idei évben először szerepel orosz versenyző a Forma 1-ben Vitalij Alekszandrovics Petrov személyében, aki Robert Kubicaval együtt a Renault csapatát erősíti.

A legnagyobb szenzációt persze Michael Schumacher újbóli „fellépése” jelenteti. A klasszis 2006 végén vonult vissza, bár a tavalyi év során úgy tűnt, hogy a Magyar Nagydíjon súlyos sérülést szenvedett Felipe Massa helyére "beugrik" a Ferrarihoz. Ebben végül egy korábbi motorbalesetből visszamaradt nyaksérülése akadályozta meg. Decemberben azonban hivatalossá vált a német pilóta visszatérése a száguldó cirkuszba. Az egyetlen negatívum (persze embere válogatja) hogy nem a Ferrarival, hanem a címvédő Brawn GP-ből alakult Mercedesszel kötött szerződést. Újra együtt dolgozhat Ross Brawnnal, akivel a Ferrarinál hét egyéni és hat konstruktőri vb-elsőséget gyűjtöttek be.

A vasárnapi futam különösebb izgalmak nélkül zajlott, jó néhány körön keresztül a pole pozícióból induló Sebastian Vettel vezette a mezőnyt, a Red Bull később motorprobléma miatt lelassult, Vettelnek végül csak a negyedik helyet sikerült megcsípnie. A Ferrarik taroltak, Alonso és Massa kettős győzelmet ünnepelhetett, a harmadik helyen Hamilton ért célba Bahreinben.

Izgalommal várjuk a folytatást!

Doncsecz Tímea

A mesék világában

Az egyik nap a kis unokatesómra vigyáztam és hát mi mást, mint mesét kellett vele néznem. Utána azon filóztam, hogy melyik mese a kedvencem. Nem tudtam a Pocahontas, Fel! , Toy Story, Horton, Pumukli és a Notre Dame-i toronyőr közül választani. Így gondoltam megkérdezem a barátaimat, ismerőseimet, (kortól függetlenül 3-45évig) a családom aprótalpú tagjait (vannak bőven), hogy nekik mi a kedvenc mesefilmjük. Azt hittem (, hogy itt is, mint a legromantikusabb 5 filmnél) lesz olyan 5-6 nagykedvenc. Hát ez nem így lett, 31embert kérdeztem meg és 20 mese lett a végösszeg. Akkor nézzük melyek ezek:

Manó, Klau és Tasak kedvence: Fel!
A Fel egy lufi árus idős bácsi, Carl Fredricksen története, aki egy nap megvalósítja elhunyt felesége álmát, és több ezer légballont köt házára, hogy azok elrepítsék Dél-Amerikába. Nem sokkal a felszállás után azonban felfedezi, hogy Russell a nyolcéves vidám cserkészfiú is a repülő házban ragadt. A furcsa páros közös utazása vicces, érdekes tájakon járnak, mulatságos figurákkal találkoznak. Mosolyt csal az arcokra, az idős öregember és a fiatal kisfiú egymás mellé állítása, (mindenki szívében belopják magukat a szereplők) a generációs problémákra világítás.

Bee kedvence: Eldorádo
Amikor Tulio és Miguel kikötnek Eldorádó, a legendás Elveszett Aranyváros partjainál, tévedésből isteneknek hiszik a két bolondozó srácot, és olyan kincsekkel halmozzák el őket, amilyenekről álmodni sem mertek! Mikor összecsap a barátság, a kapzsiság és a szeretet, hőseinknek meg kell hozniuk életük legfontosabb döntését: elszöknek az arannyal, vagy szembenéznek a veszélyekkel, hogy megmentsék Eldorádó lakosait. Annyit elárulok, hogy jól döntenek :)

Tomi és Alexa kedvence: South Park
Határozottan nem gyerekeknek készült sorozat. :) A sorozat főszereplője négy alsó tagozatos fiú, Stan Marsh, Kyle Broflovski, Eric Cartman és Kenny. Nem meglepő a mesében a közönséges, durva beszéd, az erőszak és gyilkosság rendszeres bemutatása. ( nem szaroznak). Több szóvivő is tiltakozott már a South Park ellen, mert a sorozatot támadónak és károsnak vélték. Ezt mindenki döntse el maga…

Adró kedvence: Hófehérke és a hét törpe
Nevezhetjük „alap” mesének is, hiszen talán nincs, olyan ember, aki nem ismerné Hófehérke történetét. A csodaszép lány mindenkit elbűvöl, csak féltékeny mostohaanyja, a királynő gyűlöli. (a varázstükör is őt találja szebbnek) Hófehérkének az erdőbe kell menekülnie, ahol szerető barátokra talál. Nem éri be kevéssel, rögtön hétre: Tudor, Vidor, Hapci, Morgó, Szende, Szundi és Kuka (- a kedvencem) fogadja be. A gonosz királynő azonban nem nyugszik, becsapja és megöli mostohalányát, akit csak az igaz szerelem csókja menthet meg…

Timi és Vikus kedvence: Gumimacik
A mese a középkorban játszódik. Hősei az erdőben élő gumimacik, akik a föld alatt és fák belsejében élnek. Az emberek elől rejtőznek. A gumibogyóbokor terméséből olyan varázsitalt képesek főzni, amelytől testük gumiszerűvé válik, és így pattogni, ugrálni tudnak, innen kapták nevüket. :) A gumibogyószörp az embereket pedig hihetetlen erőssé teszi őket. Legnagyobb ellenségük a herceg, aki meg akarja szerezni ezt tőlük, hogy elfoglalhassa a királyi trónt. D természetesen ők nem hagyják annyiban...

Szilvi kedvence: Aladdin és a csodalámpa
Aladdin, a furfangos utcagyerek a szultán udvari varázslója, rátalál a csodalámpára, melyben a zseniálisan varázslatos és totálisan megkergült dzsinn lapul. Jafar magának akarja a lámpást, hogy gonosz terveit megvalósíthassa. Így Aladdinra hárul a feladat, hogy útját állja és szabadon engedje a lámpa szellemét. Jutalma nem marad el: elnyeri a szépséges Jázmin hercegnő szerelmét! Ahogy az lenni szokott…

Milánka kedvence: Thomas a gőzmozdony
A kisgyerekek mostani nagy kedvence. Készült már mozis nagyfilm is Thomasról és barátai kalandjairól, ezen kívül kiállítás, és több játék is Thomas képével. ( Zokni, póló, hátizsák, ceruza, tolltartó…stb.) Érdekesség, hogy Thomas eredeti hangja Ringo Starr volt.

Kitti, Anett és Bálint kedvence: Shrek
Az egyik legélvezhetőbb és legviccesebb mese. A film hőse Shrek, a mogorva ogre, aki egymagában él a mocsarában. Azonban egy nap mesebeli lények lepik el a mocsarát, akiket a környék uralkodója száműzött oda. Shrek és a nyomába szegődő beszélő szamár felkeresik Farquaadot, akivel egyezséget kötnek: a nagyúr kitelepíti a lényeket a mocsárból, ha cserébe Shrek kiszabadítja a tűzokádó sárkány várából a szépséges Fiona királylányt, akit azért venne feleségül, hogy király lehessen. De útközben különös vonzalom alakul ki a zöld szörny és a királylány között. Fiona éjszakánként csúf, zöld ogrelánnyá változik. Az átkot a szerelem első csókja törheti csak meg. A történet végén: Shrek és Fiona boldogan csókolják meg egymást, és az átok megtörik: Fiona örökre ogrelány marad. (Micsoda fordulat).

Márkica, Pepe és Petyóka kedvence: Verdák
Bátran elmondhatjuk, hogy a kisfiúk kedvenc mesefilmje. A Verdák egy számítógép-animációs film a Pixar Animation Studios műhelyéből, melyet a Walt Disney Pictures mutatott be. A rajzok gyönyörűek és élethűek, persze amennyire egy mese az lehet :) A főszereplő Villám McQueen a Szelep Kupa versenyének zöldfülű újonca. Neki és kedves autó barátainak izgalmas és tanulságos története a Verdák.

Martinka kedvence: Micimackó
Ennél a mesénél is határozottan állíthatom, hogy mindenki ismeri Micimackó történetét. Micimackónak és barátainak három történetét meséli el a rajzfilm. (Walt Disney). Az elsőben kiderül, hogy Micimackó szereti a mézet, s ha fogytán a készlet, akkor meglátogatja a méheket. A második egy viharos nap története, melyben rájön, hogy erdei sétája útját nem ő szabja meg, hanem a szél, és a lakását is elönti a víz. Az utolsóban Tigris megneveléséhez kapunk hasznos tanácsokat :)

Dorka, Esztike és Viki kedvence: A hercegnő és a béka
Az egyik legújabb 2009-es mesefilm, a kis és nagylányok kedvence. A klasszikus hercegnős/békás történet új köntösbe kerül azáltal, hogy a tündérmese ezúttal New Orleansban játszódik, ahol Maldonia hercegét nem valami gonosz boszorkány, hanem Dr. Facilier változtatja békává, Tiana hercegkisasszony pedig hiába próbálja egy csókkal visszaváltoztatni, bizarr fordulatként ő is békává változik. ( na végre, erre vártunk.) A mágikus átok megtöréséhez együttes erővel kell megtalálniuk Odie mamát, de ehhez kalandokkal és veszélyekkel teli utat kell átélniük.

Szücsy kedvence: Szépség és a szörnyeteg
A történet régi, mégis felejthetetlen: egy kis falucskában él egy káprázatosan szép és okos fiatal leányzó, Belle, akit üldöz szerelmével a jóképű, de durva Gaston. Egy napon Belle apját elrabolja a környéken magasodó kastélyban lakó szörnyeteg, és "váltságdíjként" a leányt kéri. Belle gondolkodás nélkül feláldozza magát. Ahogy telnek a napok, úgy ismeri és szereti meg egyre jobban a nem valami bizalomgerjesztő szörnyet. A kastélyban életre kelnek a tárgyak is (Kanna mama, a kis Csészike, a gyertyatartó és a falióra). Lassan kibontakozó szerelmük azonban nincs biztonságban: a csalódott, dühös Gaston hadjáratot indít a "szörnyeteg" ellen… a szerelem mégis győz :) Csabi és Csuti kedvence: Vuk
A történet egy népes rókacsalád esti pillanataival kezdődik. Vuk, a kis róka a legkíváncsibb, a legéletrevalóbb. Híres vadász nagyapja után kapja a nevét: Vadászom, Utamból Kotródj!. Egy alkalommal Vuk elcsavarog az odútól, és amikor visszatér, már nem talál ott senkit. Simabőrű, a vadász, és kutyája kipusztították a családját. Vukot nagybátyja, Karak veszi magához, aki megtanítja a vadászat és a rókalét minden csínjára-bínjára. A felnőtt Vuk ravasz és kiváló vadásszá válik, a Simabőrű baromfiudvarába sem átall ellátogatni. Még az ott fogva tartott rókalányt is sikerül kiszabadítania ketrecéből, aki azután a párja lesz. Miután Karak odavész az őszi hajtóvadászatban, Vuk bosszút esküszik. Csúffá teszi Simabőrűt és minden baromfiját ellopja. A két vadászkutya ébersége ellenére Vuk végül a legutolsó gúnárját is elcseni, és szép, nagycsaládot nevel Karak tágas és biztonságos barlangjában.
Legszomorúbb rész: „Elmentek, elmentek a Simabőrűvel. De miért mentek el? Értem fognak jönni. Biztosan visszajönnek értem. Most már azt sem bánom, ha kikapok. Csak jönnének már! … Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok! … Segítsetek Vuknak, a kisrókának!” Raci kedvence: Csipkerózsika
A Grimm-testvérek meséjének főhőse a szépséges Auróra hercegnő, akit születésekor átokkal sújt egy gonosz boszorkány: az átok szerint mielőtt nagykorú lesz a lány, egy mérgezett tű szúrása végez majd vele! A mit sem sejtő hercegnő sorsát apja három jószívű tündérre bízza, akik mindent elkövetnek, hogy ne teljesedjék be az átok, de hiába. A végzetet elkerülni még ők sem tudják, csupán enyhíteni a gonosz boszorkány átkának hatását: amikor Auróra megszúrja magát, nem hal meg, csak hosszú álomba szenderül, amelyből csak egy herceg szerelmes csókja ébresztheti fel!

Zsoca kedvence: Balu kapitány
Nevét a dzsungel könyvében szereplő medvéről kapta. Balu kapitány kalandjai-ban egy pilótát "játszik". Van egy kis maci barátja, aki valami fura legyezővel állandóan kiugrál a repülőből, plusz egy idegesítő főnöknője. A történet szereplője még pár jópofa mellékszereplő, például a munkájához kevéssé értő szerelő vagy Lajcsi, a kocsmáros majom.

Berni (Atom Betti) kedvence: A kis hableány
Ariel apja, Triton király víz alatti birodalmában él, de az emberek, közé vágyik, ám álmai hercegét, Ericet csak úgy nyerheti el, ha alkut köt a gonosz tengeri boszorkával, Ursulával. A sellőlánynak hangját kell adnia azért, hogy a boszorkánytól emberi lábat kapjon uszonya helyett. Ráadásul, ha Eric herceget nem csókolja meg három napon belül, örökre Ursula rabszolgája lesz. Ariel mégis fittyet hány atyja és testőrző rákja, Sebastian tanácsaira.
Gergő, Betti és Patti kedvence: Oroszlánkirály
Az Oroszlánkirály a kis Szimba életét meséli el. Az állatok királyának, Musafának első fiúgyermekeként Szimba a trónörökös. De nem nézi mindenki jó szemmel a trónörökös érkezését. Szimba gonosz nagybátyja, a hiénákkal szövetkező Zordon régóta feni a fogát a király trónjára. Zordonak köszönhetően a kis Szimba életveszélyes helyzetbe kerül: a kiszáradt folyómederben egy megvadult bivalycsorda előtt találja magát, és csak édesapja önfeláldozó bátorságának köszönhetően éli túl a helyzetet. Apja azonban már nem tud kitérni a csorda elől, és Musafát halálra tapossák. A kis oroszlán világgá megy, útja során új, vidám és vicces barátokra lel, veszélyes és boldog kalandok várnak rá, és amikor életerős hím oroszlánná érik, elhatározza, hogy bosszút áll apja gyilkosán és visszaszerzi a trónt.

Juci ( Muci Buci) kedvence: Horton
Amikor Horton az elefánt, segélykiáltást hall egy porszem felől, hamar kifüleli, hogy a levegőben szálló pöttyön élet van: ott épült fel a szuperkicsi Kifalva, melynek lakó a hiperszuperkicsi kik. Horton összebarátkozik Kifalva polgármesterével és barátok lesznek. Sokan vannak, akik elpusztítanák a porszemet. Egy gyermekétől nehezen megváló kenguru és szövetségese, Vlad, a keselyű egyszerre tör a porszem és az elefánt elveszejtésére.

Robi kedvence: Tom és Jerry
Az epizódok középpontjában rendszerint Tom Jerry elfogására irányuló sikertelen kísérletei állnak. Tom a legtöbbször nem is akarja megenni Jerry-t és néhány részben a páros, valójában egészen jól kijön egymással. Humoros, abszurd, pörgős és nem véres (pedig ha egy zongora esik a fejedre…)

Susu (Szőke) kedvence: Szaffi
A történet a 17. században játszódik, amikor a Habsburg-ház elhatározza, hogy kiveri a törököt Magyarországról. Sophie, Ahmed pasa lánya és Jónás, a magyar várúr, Botsinkay Gáspár fia, már kora gyermekkoruktól jegyesek a szülők megegyezése alapján. A háború alatt a törököknek és a Botsinkay családnak menekülniük kell, ezért elásnak egy láda kincset váruk udvarában. A kisded Sophie elsodródik a menekülőktől, s egy furcsa öregasszony talál rá. Macskája után elnevezi Szaffinak, és saját gyermekeként neveli fel. Jónás felnőttként visszatér, hogy apja birtokát, na meg az elrejtett kincset visszaszerezze. Ez nem egyszerű feladat, mert riválisai az életére törnek. Bujdosása során ismerkedik meg Szaffival.

Slick Nikolett