Álmos arcok mindenütt, ahová csak nézek. Egyrészt izgatottan, másrészt kíváncsisággal telítődve tipródunk egyhelyben. Buszra szállva mindez egyre csak fokozódik bennem. A hangulat fantasztikus, fényképezők kattogása töri meg a csendet, - és bár sokak sajnálatára ugyan – de belekezdünk egy aktuális dal éneklésébe. Jókedvünket csak a ’Pest kapuja’ előtti kígyózó sorok zavarják meg. Dugóba kerülünk.
Ahogy beérünk a belvárosba, elkap az az érzés, ami mindig megkörnyékez, ha itt járok. Budapest valóban csodálatos, de valahogy mégis mindig jó este hazatérni. Az embernek egy-két nap bőven elég belőle, úgy még értékelni is tudja a valódi szépségét. Első úti célunkhoz rengeteg akadály és útvesztő vezet. Egyirányú utcák, türelmetlen sofőrök, figyelmetlen gyalogosok, és útfelújítás mindenütt amerre csak a szem ellát. Végül is épségben odaérünk a helyszínre, a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, ahol megnézzük a sajtófotó kiállítást. Ahogy belépünk a terembe, elém tárul az a rengeteg fénykép, azt sem tudom hirtelen honnan kezdjem és merre haladjak. Csodálatos képekkel ismerkedhettem meg. Az első teremben főként a 2009-es eseményekről látunk összeállítást. Vannak vicces, humoros alkotások, míg ennek teljes ellentéte, megdöbbentő, könnyfakasztóak is. Ennek ellenére szemeim egy ruszin kislányról készített portré fotón akadnak meg. Annyira tiszta, annyira szép, szinte látom magam a zöld szempárban. Minden vonása olyan élethű, mintha mozogna a kép. A legjobban a természet képek, és a divatfotók kötik le a figyelmemet és a sajtófotósokról alkotott írás, amit az első teremben találhattunk meg. Észre sem veszem, hogy repül az idő. Érdekes, hogy a pesti fiatalok mennyire szeretik kihasználni a múzeum adta lehetőségeket. Nem zavartatták magukat, mikor kifeküdtek napozni a lépcsőkre, de volt olyan is, aki csak olvasni jött ide.
Második helyszínként szolgált a Millenáris park, azon belül a Jövő háza, Ideje átállni- digitális technológia című kiállítás. Bevallom őszintén, nem igazán nyerte el a tetszésemet, valami másra, jobbra számítottam. Körbejártam, elolvastam, amit fontosnak tartottam, voltak érdekességek, de összességében ennyi.
A harmadik és egyben legizgalmasabb program: az RTL klub székház. Ahogy forgolódott a busz a Media Center előtt, egyre jobban dobogott a szívem. Mi most tényleg itt vagyunk, és be fogunk menni! Hihetetlennek tűnt az egész. Kinézek az ablakon és egy kis táblát látok, elmosolyodtam. A táblán a következő állt: Barátok köz. Elindultunk befelé, első benyomás, elég üres itt minden, csak a televíziók képernyője hívja fel magára a figyelmet. Egy mosolygós, bájos hölgy fogad minket, Mészáros Márta, ő lesz az ’idegenvezető’. A köszöntő után elindulunk az öltözők melletti folyosókon, oldalra pillantok és hirtelen levegőt sem kapok, Fábry Sándor neve mindenhol. Első utunk az egyes stúdióhoz vezet. Perceken belül elém tárul az Esti showder teljes díszlete és szinte elképzelem, ahogy Fábry Sándor, a humornagyágyú ontja magából a vicceket és emberekkel van tele a nézőtér. Nem járok messze a valóságtól, hiszen most mi érezhetjük magunkat nézőknek. Leírhatatlan érzés ott ülni, de valami még sem az igazi. Rádöbbennek, ez a stúdió sokkal kisebb (habár 800m2-es), mint amekkorának a képernyőn látszik, de így sem ront az összképen, a bámulatot és a csodálkozást nem lehet lemosni az arcomról abban a pillanatban. A hölgy megengedi, hogy körülnézzünk, így hát nem kell többször mondani, minden apróságot igyekszünk kielemezni. Beleülünk a fotelekbe, vendégnek adjuk ki magunkat, és szerepekbe bújva ütjük el azt a kis időt, amit kaptunk rá. Mindez még csak a kezdetek kezdete. Pár perc múlva ugyanis megtudjuk, hogy itt került felvételre a Csillag születik és a Szombat esti láz című műsoruk. Lehetetlen elképzelni, hogy ekkora helyen került megrendezésre, de éppen ettől olyan izgalmas és érdekes az egész. A kettes stúdió színfalai mögött megpillantunk egy ismerős kelléket, Balázs pénzkereső kvízműsorából, a széfeket. Felismerhetetlenek így csupaszon, de nagyon jó érzés szembeállni velük. A függöny mögött a Heti Hetes fogad minket, ez a stúdió sem túl nagy első ránézésre, az előző fele, 400m2. Vaslépcsőkön fel, a hangmérnökök és rendezők kuckóján át vezet az út a harmadik stúdióhoz, ami blue boxos megoldással épült, vagyis itt veszik fel az időjárás jelentéseket, a híradót, a reflektort, a fókuszt és egyéb olyan műsort, ami digitális hátteret igényel. A sminkszobában összefutunk Pataki Zita időjóssal, aki rendkívül közvetlen és beinvitál minket egy kis beszélgetésre, ami később a folyosón, majd a stúdió falain belül is folytatódik. A nap fénypontja az időjárás jelentés élő felvétele, amit mi is végignézhettünk, az elejétől a végéig. Lélegzetemet visszafojtva megbújok a háttérben, és így követem az eseményeket rendkívül nagy érdeklődést mutatva. Ahogy körülnézek, mindenki hasonlóképpen jár el. A fiúk eközben a híradós anyagot vágják. Mindenki annyira kedves és közvetlen velünk, talán ez a legjobb érzés az egészben. Időközben befut Barabás Éva is, aki pár perc lepörgése alatt elmondja a Fókusz köszöntő szövegét. Ezután következett a Reflektor felvétele, úgyhogy sajnos tovább nem maradhattunk benn, pedig nagyon élveztem. Kifelé menet összefutunk Szellő Istvánnal és István Danival is. Ezzel a sok élménnyel egyszerre nem is tudok mit kezdeni. Legnagyobb bánatomra elbúcsúzunk az épülettől és a hírességektől is.
Fáradtan, de megelégedve zötykölődök hazafelé a buszon, és próbálom felidézni a mesélnivalókat a barátoknak, családomnak. Most, hogy bepillanthattunk a kulisszák mögé, már más szemmel nézem a műsorokat, és el kell, hogy mondjam, bármilyen csodálatos is volt, nem minden igaz, ami a televízión keresztül látszik…
Unger Adrienn
A Széchenyi Egyetem.....:D
VálaszTörlés