Bohócdoktorok: nevetés ingyen, mellékhatások nélkül

A nevetés az egyik legjobb gyógyszer – tartja a méltán híres, és igaz mondás. A nevettetés pedig egy igencsak sokrétű, nem kis felelősséggel járó feladat, vallja ezt Dr. Sálálá, civilben Mátyás Zoltán, aki a Piros Orr Bohócdoktorok csapatának tagja.

A magyarországi Piros Orr Alapítványt 1996-ban hozta létre az osztrák Rote Nasen szervezet. A bohócdoktorok kezdetben csak Budapesten, majd azóta az ország más városainak kórházaiban is mosolyt csalnak a gyermekek arcára. Munkájukat nem csupán a kis betegek, hanem a köz is értékeli. Ezt bizonyítja, hogy az alapítvány díjakkal, elismerésekkel, érmekkel, többek között egy, az egészségügyi minisztertől származó oklevéllel is büszkélkedhet.
Nemzetközi kapcsolatait olyan neves programokkal erősíti, mint a Rote Nasen Tag, azaz a Piros Orr Nap. Ez remek alkalom az RNI szervezetének hat tagállama közti szakmai eszmecserére. Hazánkon kívül Ausztria, Csehország, Németország, Szlovákia és Szlovénia alapítványai is kiveszik részüket a mosolyfakasztásból.
A bohócdoktorok munkája azonban nem csupa móka és kacagás, hanem hatalmas felelősséggel járó feladat. Az alapítvány ezért főként színészeket és előadóművészeket alkalmaz, akik speciális képzések után kezdhetik el a mosolyhintést. Így került a bohócdoktorok közé Mátyás Zoltán is, a győri Vaskakas Bábszínház egykori művésze. Ő is megerősítette: a „bohóckodás” nem valami „hókuszpókusz”, vagy légből kapott dolog, hanem egy rendkívül sokrétű küldetés. Nem csupán egy fellépés, hanem úgynevezett „bohócdoktori vizit.” Ágyról ágyra járva, áthidalva a korosztályos különbségeket kell elfeledtetni esetenként egy három, majd egy hat éves gyermekkel a betegség okozta fájdalmakat, enyhíteni a szomorúságot. Ehhez azonban hatalmas segítséget kapnak a piros orrú „doktorok”, ugyanis pszichológusok, rendezők és művészeti vezetők készítik fel őket. Mátyás Zoltán elmondta: folyamatos képzés alatt vannak. Verseket, dalokat tanulnak, bűvésztrükköket sajátítanak el, és évente néhány alkalommal kondicionáló tréningeken vesznek részt Bécsben. Kiemelte továbbá a bécsi központi vezetőt, Giora Seligert, valamint Aitor Basauri és Ami Hattab rendezők neveit. Ezen kívül felhívta a figyelmet az Internationale Schule für Humor intézményének hasznosságára. Ahogy elmondta, Dr. Sáláláként sok, sok mosoly és szeretet a jutalma, és reméli, hogy a jövőben is ilyen gazdag lesz.

Forrás: http://www.pirosorr.hu/index.php

Bognár Viktória

Pólót fel!

A DUCK’S GUTS CREW nemrég alakult Győrben, fiatal tervezőkből álló csoport. Az ígéretes tehetségek ugyan még nem kerültek be a köztudatba, de a közkedvelt közösségi oldalakon már megtalálhatóak. A 2010-es projekt eredménye egy saját márkanévvel ellátott, egyedi tervezésű pólókollekció lett.

Az öt fiatal huszonéves tervező három hónapja kitartó munkával foglalkozik a pólótervezéssel, amelyek egyedi megjelenést biztosítanak mindenki számára. A kissé absztrakt, elvont mintákat saját kútfőből szerzik, s bár a ’színes nyomatos pólók’ nem tartoznak a mai találmányok közé, a csapat kreativitása bármely márka számára megirigyelhető. A kollekcióra jellemző az egyediség, a sokszínűség egy kis művészettel vegyítve. A divatos, ugyanakkor laza női és férfi pólók viselése némi bátorságra kényszeríti a vevőt, mert garantáltan minden szem rá fog szegeződni. Az öt tervező közül kérdeztem a cég megálmodóját, Bolla Pétert a projekt céljáról és az eddig elért eredményekről.
-Kb. 3-4 hónapja foglalkozunk ezzel, az ötlet onnan ered, hogy eddig még nem találkoztunk hasonló csapattal az országban, és szerettünk volna valami egyedit, önállót alkotni. A tervezőcsoport szám szerint öt személyből áll. Stílusunk fiatalos, laza, főként a 15-30 éveseket célozzuk meg. Célunk, hogy cégünk bekerüljön a köztudatba, egy felszabadult, modern márkát építsünk ki. Eddigi eredményként tudjuk felmutatni azt a honlapot, ami már webshopként is üzemel.
Nagyobb üzlettel még nem rendelkeznek, egyelőre az internetes vásárlással próbálkoznak, a pólók ára 3-4000 Ft között van. Termékeik limitált példányszámban kerülnek forgalmazásra, ezzel megelőzve azt, hogy tömegáruvá váljanak, emellett csipetnyi különlegességet csalnak a fiatalok megjelenésébe.
Egyediségük abban is megmutatkozik, hogy te is részese lehetsz a csapatnak. Akár te magad is küldhetsz be egyedi tervezésű grafikát, ezzel megteremtve a saját divatod!

Ha szeretnél kitűnni a tömegből és feltűnni a városban, itt a helyed:
http://www.ducksguts-shop.com/

Unger Adrienn

Keresd a Nőt!

Önmarcangoló lélektorna a tükör előtt. Minden egyes nap ugyanazok a szürke mondatok zakatolnak az agyban, az önbizalomhiány tünetei, a szigorúság önmagunkkal szemben. Már nem tudunk úgy kilépni otthonunkból, hogy ne variálnánk át húszszor az öltözékünket, ne festenénk ki magunkat. Smink nélkül sokan már a sarki boltig nem indulnánk el. Elveszett a Nő, a természetesség fogalma nincs többé. Kiölték belőlünk a tökéletesség mintapéldáját bemutató reklámok, plakátok, melyekhez a csillogó haj, tiszta arcbőr, profi alak társul. Szemünk villámokat szór az olyan Nő láttán, aki szinte ragyog, ahogy felszáll a buszra. Itt kezdődik az igazi önmarcangolás. Másokhoz hasonlítjuk magunkat, és ezt nem vagyunk képesek elismerni, csak egy bizonyos idő elteltével.
Az ideálok beágyazódása a hétköznapjainkban megkeseríthetik életünket. Olyan emberekhez, sztárokhoz mérjük külsőnket, akikkel nap, mint nap találkozhatunk a sajtóban. Elégedetlenek vagyunk az alakunkkal, a bőrünkkel, a hajunkkal, a ruhatárunkkal, az életünkkel, és ez végül súlyos lelki problémákhoz vezet. Nem találjuk önmagunkat, személyiségünket, stílusunkat. Egy sablonos, tömegnővé válunk. A belső tulajdonságok háttérbe szorulnak, és előtörnek az alapvető kérdések: „miért nem vagyok olyan, mint ő?” Azt gondoljuk, a férfiaknak ez kell. Ez a túlfestett, mindig pompában úszó fiatalság, akivel jó megjelenni a bevásárlóközpontban, az utcán, vagy a haverok előtt, holott ez tévhit. Sokszor egy szép mosoly, egy pillantás többet ér mindennél. Legtöbb esetben a kisugárzásra utaznak, és az odabent, a fejünkben dől el, hogy mit mutatunk a külvilágnak magunkból. Természetesen fontos, hogy szigorúak legyünk a külsőnkkel kapcsolatban, de nem minden esetben az a mérvadó. Sajnos az adatok mást mutatnak. Nemrégiben jelent meg egy felmérés, miszerint a magyarok kétötöde elégedetlen a külsejével. Az emberek negyede csak, akik fontosabbnak vélik a belső tulajdonságokat. Ez elkeserítő. A nők általában lemondanak a belső szépségekről, hála a reklámok nyomásának, holott lehet, inkább azt kellene újra felépíteni, formálni. Sokaknál a férfiak véleménye a döntő, ez határozza meg értékeit, hozzáállását bizonyos dolgokhoz, pedig a legfontosabb kérdés, hogy elfogadjuk-e önmagunkat vagy sem. Többen esnek abba a hibába, hogy elveszítik valódi személyiségüket, mert mások elvárásai szerint élnek. Akkor most még sem igaz a mondás, miszerint ha valaki szeret, önmagáért szeret?
A kisugárzás nem egy tantárgy, nem tanulható, de könnyen elsajátítható, ha a nő összhangban van az énképpel és a testével. Vannak esetek, mikor felébredünk, tükörbe nézünk és elégedetlenek vagyunk, rossz érzéssel tölt el minket a látvány. Nem azt látjuk, amit valóban szeretnénk, nem vagyunk képesek pozitívan gondolkodni, nem bízunk mások szavaiban, miszerint igenis szépek vagyunk. A média hatalma alapján belénk kódolták: nem az az első gondolatunk, hogy milyenek vagyunk, hanem az, hogy milyennek KELL lennünk. Naomi Wolf szerint sebészeti korban élünk, ahol a nők nagy többsége műtéti beavatkozás mellett dönt. Valóban a külsőnktől várjuk a megoldást? Nem. A szépség, mint fogalom belülről árad, a kisugárzást és a harmóniát jelenti, nem pedig a csípő méretet. Azt, hogy elveszett belőlünk a természetesség, az igazi báj, azon csak mi változtathatunk. Nem szabad bedőlnünk a reklámoknak, a média hatalmának. Fel kell fedeznünk önmagunkban a különlegességet, az igaz értékeket, a természetességet. Ez nagyon nehéz feladat, de nem lehetetlen. Meg kell találnunk a Nőt, az igazi, elbűvölő Nőt.

Unger Adrienn

Boros Lajos: „Néha úgy érzem magam, mint a Muppet showban a 2 öregember egyike”

Családias légkörben zajló dedikáláson fogadta rajongóit Boros Lajos Győrben. A népszerű rádiós közvetlenségével és humorával minden megjelentnek mosolyt csalt az arcára.

Mosolyturnéjuk egyik állomása Győr. Fűzi valamilyen kapcsolat a városhoz?

Rengeteg! Gyakran hívtak engem a főiskolára, mert gitáros-énekes voltam. Szinte kéthavonta itt voltam játszani. Ezen kívül gitáros fesztiválok is voltak Győrben, ahol nagyon szerettem lenni. Volt egy olyan része a fesztiválnak, mikor utcazenélni kellett, ami azt jelentette, hogy kijelöltek egy sarkot, ott kellett állni és játszani. Ez nagyon jópofa volt, mert rengeteg fiatal volt Győrben, együtt voltak velünk, és jó bulik voltak.

A Bumeráng rajongói fellélegezhettek, mikor kiderült, hogy kedvenc műsoruk tovább él. Ön milyen érzésekkel folytatta tovább a műsort másik rádión, kisebb szünet után?

Volt bennem egy kis félsz, mert két hónap leállás után az emberek kerestek maguknak valamit, vagy megsértődtek és átálltak a CD-hallgatásra, vagy megtalálták maguknak a Juventust, vagy a Rádió1-et. Alapvetően haragudtak a Neo-ra, amelyik elnyerte a frekvenciát a Slágertől, és vitatja is a Sláger, hogy tisztességes módon vagy nem. Tehát egy csomó ember eltűnt, és amikor mi arra a kompromisszumra jutottunk, hogy a Neo-val újrakezdjük, akkor meg kellett keresni ezeket az embereket. Ezért aztán plakátokat tettünk ki, meg körbementünk 2 hét alatt az országon, hogy aki az utcán jár, az legalább szájhagyomány útján elterjessze. Úgyhogy amitől féltem, az bekövetkezett, iszonyú kemény munka kell ahhoz, hogy visszatérjünk arra a szintre, ahol megszűntünk.

A Frekvenciaháború című könyv a Sláger Rádió megszűnése nyomán íródott. Miként jellemezné az írást?

Olyan dokumentum ez a könyv, amit akkor is kiadtam volna, hogyha egy darabot sem vesznek meg. Én erőszakoltam ki a rádiótól, hogy adják ki. Végülis a nyakamban maradt, mert a rádió kiszállt belőle. Ez a több mint 10ezer levél, sms és üzenet válogatása, amit napról napra mutat attól a bejelentéstől kezdve, hogy esélyes volt, elveszítjük a frekvenciát, addig, hogy el is veszítettük. Utána a csend - és a csendben is jöttek még az üzenetek! Ettől a résztől kezdve fekete alapon fehérrel van nyomtatva a történet. Ebben nemcsak a rádió a fontos, hanem abban a 2009-2010 közötti 3-4 hónapban az ország helyzete, vagyis, hogy az emberek hogyan éltek együtt egy rádióműsorral. Hogy amikor rájöttek, hogy elveszíthetik a rádióműsort, akkor elkezdtek azon gondolkodni, mit jelentett nekik ez. Egy kicsit mi is megijedtünk, mert arra nem gondoltunk, hogy ilyen fontosak vagyunk. Mi ezt nagyon sok munkával és szeretettel főállásban csináltuk, de arra nem számítottunk, hogy ilyen, szinte családokba beépülő jelenséggé válunk. Úgyhogy én arra gondoltam, hogy ki kell adni ezt a könyvet, időnként elő kell venni és akárhol felütni, majd elolvasni körülbelül 5 üzenetet.

Szimpátiakoncertjüket minek szánták? Búcsúzásnak, esetleg tiltakozásnak?

Eszünkbe se jutott, hogy ebből valamiféle lázítás legyen. Sőt, többször mondtuk a koncerten is, hogy nem megyünk el az ORTT-sek házát felgyújtani, nem megyünk el megverni őket, nem azért vagyunk. Mi elbúcsúzunk, aztán majd lesz, ahogy lesz. Bennünk nem volt ez az érzés. A tulajdonosok titokban szerették volna, ha ebből nagyobb balhé van, de mi meg azt mondtuk, hogy ők elmennek az országból, mi meg maradunk. És a börtönből nem olyan jó rádiót csinálni.

Műsorvezető társaival, Voga Jánossal és Bochkor Gáborral adáson kívül is elszántan viccelődnek egymással?

Persze, sőt! Gyűlölködünk is, de nagyon különböző emberek vagyunk. Ettől van az, hogy hármunk közül talán ha egyet lehet szeretni. Néha úgy érzem magam, mint a Muppet showban a 2 öregember egyike, aki ül az erkélyen, és mindenbe beleugat. És nagyon élvezem is ezt a helyzetet!

Úgy hallottam, Ön fotózik, már kiállításon is jelentek meg alkotásai. Komolyabban űzi, netán hobbiként?

Amikor ráérek, komolyabban, amikor nem, akkor hobbiként. Azt nevezném komolynak, ha meg tudnék élni belőle, azt pedig hobbinak, ha nem tudnék eladni egy darabot sem. Megélni nem tudok belőle, de már adtam el közülük egypárat, elég érdekes összegekért, meg is lepődtem. Ha nyugdíjba megyek, akkor jó lenne ebből élni.

Igen, úgy hírlik, hogy borsos árakon kínálja őket.

Nagyon drága, de úgy állapítottam meg az árát, hogy megnéztem a hasonló szintű német képek árát, és ezt elosztottam néggyel. Még így is drága, de mindenkinek mondom, hogy alkudj. Ha valamelyik tetszik, alkudj! Nincs kőbe vésve az ár.

Jelentek már meg könyvei, lemezei, szerepelt rádióban és televízióban is. Melyik területet érzi igazán közel magához?

Minden közel áll hozzám. Vágyálmom egy igazán jó könyvet megírni, összeállítani, kiadni, ami gyújtózsinórként indítaná el visszamenőleg is a többi könyvemet.

Petrovicz Bernadett

Rendkívüli gördeszkás piknik

A pléd leterítése és a gyümölcstorta helyett, most gördeszkások és petíció került elő a kosárból. Győrben demonstráltak az új rendszabály ellen, ami kitiltotta a deszkásokat a városból.

Egyre többen szálingóznak, vagy inkább gurulnak a városháza felé. A fiatalok kezében láthatunk plakátokat, ezzel a felirattal: Skateboarding is not a crime. A Deszkás Piknik nevű civil mozgalom demonstrációjára körülbelül 100 fő gyűlt össze, hogy küzdjenek a győri gördeszkások jogaiért.

A felháborodott résztvevők között találkozhattunk olyanokkal is, akik Budapestről, Óvárról és más városokból utaztak ide. A helyzet fontosságát az is mutatja, hogy szakítva az eddigi Piknikekkel nem csak deszkásokat, hanem bicikliseket, görkorisokat és gyalogosokat is vártak. A gyülekezés oka egy új rendelet, miszerint tilos a történelmi belvárosban ezt az extrém sportot űzni, de még csak közlekedési eszközként sem használhatják. Nagyné László Edit egy korábbi riportban indoklásképpen így nyilatkozott: „ez a deszka röpül, ez nekiröpül a műemléki épületeknek". De a legnagyobb súlyt az jelenti ebben az új szabályban, hogy a győrieknek nem áll rendelkezésre egy pálya sem. Habár ígéretek és próbálkozások már régóta voltak ennek megvalósítására, valahogy mindig elsiklottak az ügy felett. A deszkások szerint elfogadhatóbb lenne a kitiltás, ha az ígéretét be is váltaná az önkormányzat.

Bár a harmincezer Forintnyi pénzbírságot és gördeszkájuk elvételét túlzásnak tartják. Más hátulütője is van a szervezők szerint ennek a rendeletnek. „Attól félünk, ha itt bejön, ha most nem tüntetünk, akkor ezt meg fogja lépni más városvezetés is." – mondta Galkó Máté a Deszkás Piknik egyik vezetője.

A Pikniken elsőként megvendégelték az önkormányzatot egy petícióval, aminek hatására deszkák „repültek" az ég felé, sőt még biciklik is. Majd a tekintélyes létszám bemutatásaként végigvonultak a Szent István úton, Petőfi hídon, Péterfy Sándor utcán, Jókai utcán és Árpád úton. A tiltakozást a Széchenyi téren fejezték be, ahol már most sem lehetett gördeszkázni, így át kellett menniük a SzE parkolójába.

Az önkormányzat valószínűleg nem vette figyelembe a jogszabály elfogadásakor, hogy ezzel nem csak egy sportot, hanem az egész szubkultúrát szeretné diszkriminálni Győrből.

„Azt gondoljuk, hogy igazunk van, és ezért akár hajlandóak vagyunk bíróságra is menni!" – tette hozzá Galkó Máté.

Rátkai Viktória

Még, még, még!

Kissé vontatottan indul a cselekmény. A kezdeti színpadi káoszban még nem sejtjük ki kicsoda valójában. A viaskodások közepette nem derül fény a szereplők kapcsolódási pontjaira. Mindent elborít a tragikomikus mocskolódás, olykor nem érteni a bravúrosan kidolgozott poénokat a nézőtéri kacaj miatt.
Így indul a Kék, kék, kék. Egressy Zoltán, kortárs drámaíró majd háromórás darabját most a győri színészek töltik meg személyiségükkel, s viszik színpadra Forgács Péter rendezésében.
A Filadelfia Vándorcirkusz családi vállalkozása sorsfordító lehetőség birtokába jut: csupán egyetlen igényes előadás, és a World Circus európai tagozatához való csatlakozás joga az övék. Igen ám, de a produktum elég gyászosra sikeredik, nem beszélve az áhított csatlakozás körülményei közt megbúvó korrupció felszínre bukásáról. A félamatőrnek sem mondható társulat egyébként is csak egymás közt képes valódi cirkuszt csinálni, de ott nagyon.
A szűk helyre szorítkozó díszlet valóságos, hűen tükrözi a vándorcirkuszi hangulatot két lepusztult, rozsdaette lakókocsival. A jelmezek is egytől-egyig – ugyan nem a nagy költségvetés címszó alatt – témába vágnak, nincs kirívó darab köztük.
Ilyen egységesen azonban a színészekről már nem tudunk nyilatkozni. Eltérő karakterek, emlékezetes és feledhető színészi játék az, amitől színes az említett 180 perc. A szereplők ötletesen kitaláltak és mesterien megformáltak. Ott van Fillér Lajos, Fil, a cirkuszigazgató. Felesége, Tera, örökösen parázs vitákba keveredik Cacalával, aki talán még nem konzumhölgy, de minden élő férfinek szabad a bejárás hozzá. Fil anyja Tantusz, két és fél hét amerikai látogatás után töri a magyart. (Mely tegyük, hozzá a legszellemesebb helyzeteket szüli.) Bláz és Eperke testvérek. Bennük ott tanyázik még a gyermekded naivitás, s a talpraesettség hiánya. Prézli az egyetlen, artistaiskolát végzett, valamire törekvő egyén, aki nem akar a kisstílűség börtönében ragadni. Indigó is világhírre vágyik, ezért ír krimit a stukker, hekus, szajré szavakból. Totó pedig az, aki mindenből viccet csinál, abból, amiből kell, amiből lehetne, s abból is, amiből nem kellene. Mindenki, csak úgy körülbelül beszél, nem zsonglőrködik a szavakkal, talán ez adja a dolog pikantériáját, s teremti meg a helyzet szomorú, ám mégis varázslatosan vicces mivoltát.
A darab nyelvezete hétköznapi, sokszor vulgáris, de semmiképp sem patetikus, vagy körmönfont. Így a mesterkélt előadásmódnak semmi helye a színen. E kitételnek talán két aktor, a Filt alakító Dörner György és a Prézli bőrébe bújó Posonyi Takács László felel meg igazán. Utóbbi közülük a cselekmény tetőpontjára hágó pillanatban, önmagából kikelve monológba kezd. Ám nem gondosan felépített, hamleti szavakat záporoztat, csupán önmagát adja. Mintha a haveri társaságának szlengelne egy kicsit. És ebben az a szép, hogy elhisszük. A néző nem tűnődik a hitelességen, hanem lenyel minden egyes színészi mondatot. Elfelejthetetlenül.
A tragikomédiában a szereplők elbuknak. Egyikük emberségből ássa alá magát, a másik meg gyomorvérzéssel küzdve tépi cafatokra élete pergamenjét. De, ahogy azt mondani szokás: minden rosszban van valami jó. Ez a mondat rímel a darabra, melynek megannyi résztvevője képes nevetni magán, akkor is, ha a világ fityiszt mutat. S ami a legbámulatosabb, kínos helyzetbe hozza a nézőt, aki a percenként váltott érzelmek hatására nem tudja, vajon sírjon, vagy nevetőizmait tornáztassa. Egyben azonban biztos lehet: ha megnézi a Kék, kék, kéket, úgy jön ki a színházból: bárcsak vége sem lett volna, még, még, még!

Bognár Viktória

SZE napok 2010

Immár hagyománnyá vált, hogy a tavasz beköszöntével együtt rendezik meg a Széchenyi István Egyetemi Napokat, hogy egészen pontosak legyünk, s kissé a szlengnek is „hódoljuk” a SZE NAPOKAT. A májusi vizsgaidőszak előtt kell egy kis kikapcsolódás a hallgatóknak, a szervezők pedig minden tőlük telhetőt megtettek, a rossz, esős idő ellenére hogy a programok és rendezvények sokaságában mindenki megtalálja a kedvére valót.

Az intézmény idestova tizenegyedik alkalommal nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A rendezvény április 10. és 14. között zajlott. Programokban az idei évben sem szenvedtek hiányt az egyetemisták. A nyitó nap (szombat) a férfiak számára jelentett nagyobb izgalmakat, hiszen az ETO parkban vette kezdetét a CAMPUS KUPA névre keresztelt amatőr autós ügyességi és szlalom verseny, melyen Kőváry Barna volt az ügyeletes kommentátor. A hétvége folytatásaként a vasárnapi nap a koncertek jegyében telt, a Bridge Oktatói és Hallgatói Clubban fellépett a Vad Fruttik, a Heaven Street Seven együttese.

A hét kezdetén a legnagyobb „szenzációnak” a magyar humorista, a stand –up comedy jelentős képviselője Kovács András Péter (KAP) örvendett. Az egyetemi előadó, mely hatszáz fő befogadására alkalmas zsúfolásig megtelt, a hallgatók már kiírt kezdés előtt kígyózó sorokban várakoztak a bejáratnál.
Természetesen a hét további napjai sem múlhattak el bulik és koncertek nélkül. A hétfői nap zárásaként Ganxsta Zolee és a Kartel valamint a Road zenekar mozgatta, énekeltette meg a fiatalokat. Kedden pedig a Unique lépett színpadra.



Az öt napban többek között sportprogramok (Püspökerdei futás, maratoni aerobic, falmászás, paintball, íjászat, tollaslabda, asztalitenisz) csillagvizsgálás, EÜ programok (vércukor- és vérnyomásmérés, BMI indexszámítás, wellness tanácsadás), civil esélyegyenlőségi programok, kalózlétra, extrém hinta, repülőgép-szimulátor, fegyverbemutató is helyet kapott.
A SZE Napok egyik várva várt eseménye a 24 órás palacsintasütés volt, a Petz Lajos Egészségügyi és Szociális Intézet hallgatói hétfő 11 órától kedd 11 óráig sütötték a palacsintákat a „Bridge” teraszán. Az új, csoportos rekord 5122 darab.

A 2010-es SZE Napok rendezvénysorozatot a Bikini szerda éjjeli koncertje zárta.



Érdekesség:
Az IMMI Nemzetközi Multimédia Intézet és az Egyetemi Hallgatói Rendezvényszervező Iroda fotópályázatot hirdetett a Széchenyi István Egyetem hallgatói számára.
A pályázat témája: 2010-es SZE NAPOKRÓL készült élmények. Fődíj: egy közel 70.000 Forint értékű PHOTOSHOP tanfolyam.

Kiemelt programok és koncertek:
Kovács András Péter a-a Dumaszínház művésze, Vad Fruttik, Heaven Street Seven, Ganxsta Zolee és a Kartel, Road, Peat Jr, Unique, BIKINI .

Doncsecz Tímea