Önmarcangoló lélektorna a tükör előtt. Minden egyes nap ugyanazok a szürke mondatok zakatolnak az agyban, az önbizalomhiány tünetei, a szigorúság önmagunkkal szemben. Már nem tudunk úgy kilépni otthonunkból, hogy ne variálnánk át húszszor az öltözékünket, ne festenénk ki magunkat. Smink nélkül sokan már a sarki boltig nem indulnánk el. Elveszett a Nő, a természetesség fogalma nincs többé. Kiölték belőlünk a tökéletesség mintapéldáját bemutató reklámok, plakátok, melyekhez a csillogó haj, tiszta arcbőr, profi alak társul. Szemünk villámokat szór az olyan Nő láttán, aki szinte ragyog, ahogy felszáll a buszra. Itt kezdődik az igazi önmarcangolás. Másokhoz hasonlítjuk magunkat, és ezt nem vagyunk képesek elismerni, csak egy bizonyos idő elteltével.
Az ideálok beágyazódása a hétköznapjainkban megkeseríthetik életünket. Olyan emberekhez, sztárokhoz mérjük külsőnket, akikkel nap, mint nap találkozhatunk a sajtóban. Elégedetlenek vagyunk az alakunkkal, a bőrünkkel, a hajunkkal, a ruhatárunkkal, az életünkkel, és ez végül súlyos lelki problémákhoz vezet. Nem találjuk önmagunkat, személyiségünket, stílusunkat. Egy sablonos, tömegnővé válunk. A belső tulajdonságok háttérbe szorulnak, és előtörnek az alapvető kérdések: „miért nem vagyok olyan, mint ő?” Azt gondoljuk, a férfiaknak ez kell. Ez a túlfestett, mindig pompában úszó fiatalság, akivel jó megjelenni a bevásárlóközpontban, az utcán, vagy a haverok előtt, holott ez tévhit. Sokszor egy szép mosoly, egy pillantás többet ér mindennél. Legtöbb esetben a kisugárzásra utaznak, és az odabent, a fejünkben dől el, hogy mit mutatunk a külvilágnak magunkból. Természetesen fontos, hogy szigorúak legyünk a külsőnkkel kapcsolatban, de nem minden esetben az a mérvadó. Sajnos az adatok mást mutatnak. Nemrégiben jelent meg egy felmérés, miszerint a magyarok kétötöde elégedetlen a külsejével. Az emberek negyede csak, akik fontosabbnak vélik a belső tulajdonságokat. Ez elkeserítő. A nők általában lemondanak a belső szépségekről, hála a reklámok nyomásának, holott lehet, inkább azt kellene újra felépíteni, formálni. Sokaknál a férfiak véleménye a döntő, ez határozza meg értékeit, hozzáállását bizonyos dolgokhoz, pedig a legfontosabb kérdés, hogy elfogadjuk-e önmagunkat vagy sem. Többen esnek abba a hibába, hogy elveszítik valódi személyiségüket, mert mások elvárásai szerint élnek. Akkor most még sem igaz a mondás, miszerint ha valaki szeret, önmagáért szeret?
A kisugárzás nem egy tantárgy, nem tanulható, de könnyen elsajátítható, ha a nő összhangban van az énképpel és a testével. Vannak esetek, mikor felébredünk, tükörbe nézünk és elégedetlenek vagyunk, rossz érzéssel tölt el minket a látvány. Nem azt látjuk, amit valóban szeretnénk, nem vagyunk képesek pozitívan gondolkodni, nem bízunk mások szavaiban, miszerint igenis szépek vagyunk. A média hatalma alapján belénk kódolták: nem az az első gondolatunk, hogy milyenek vagyunk, hanem az, hogy milyennek KELL lennünk. Naomi Wolf szerint sebészeti korban élünk, ahol a nők nagy többsége műtéti beavatkozás mellett dönt. Valóban a külsőnktől várjuk a megoldást? Nem. A szépség, mint fogalom belülről árad, a kisugárzást és a harmóniát jelenti, nem pedig a csípő méretet. Azt, hogy elveszett belőlünk a természetesség, az igazi báj, azon csak mi változtathatunk. Nem szabad bedőlnünk a reklámoknak, a média hatalmának. Fel kell fedeznünk önmagunkban a különlegességet, az igaz értékeket, a természetességet. Ez nagyon nehéz feladat, de nem lehetetlen. Meg kell találnunk a Nőt, az igazi, elbűvölő Nőt.
Unger Adrienn
Az ideálok beágyazódása a hétköznapjainkban megkeseríthetik életünket. Olyan emberekhez, sztárokhoz mérjük külsőnket, akikkel nap, mint nap találkozhatunk a sajtóban. Elégedetlenek vagyunk az alakunkkal, a bőrünkkel, a hajunkkal, a ruhatárunkkal, az életünkkel, és ez végül súlyos lelki problémákhoz vezet. Nem találjuk önmagunkat, személyiségünket, stílusunkat. Egy sablonos, tömegnővé válunk. A belső tulajdonságok háttérbe szorulnak, és előtörnek az alapvető kérdések: „miért nem vagyok olyan, mint ő?” Azt gondoljuk, a férfiaknak ez kell. Ez a túlfestett, mindig pompában úszó fiatalság, akivel jó megjelenni a bevásárlóközpontban, az utcán, vagy a haverok előtt, holott ez tévhit. Sokszor egy szép mosoly, egy pillantás többet ér mindennél. Legtöbb esetben a kisugárzásra utaznak, és az odabent, a fejünkben dől el, hogy mit mutatunk a külvilágnak magunkból. Természetesen fontos, hogy szigorúak legyünk a külsőnkkel kapcsolatban, de nem minden esetben az a mérvadó. Sajnos az adatok mást mutatnak. Nemrégiben jelent meg egy felmérés, miszerint a magyarok kétötöde elégedetlen a külsejével. Az emberek negyede csak, akik fontosabbnak vélik a belső tulajdonságokat. Ez elkeserítő. A nők általában lemondanak a belső szépségekről, hála a reklámok nyomásának, holott lehet, inkább azt kellene újra felépíteni, formálni. Sokaknál a férfiak véleménye a döntő, ez határozza meg értékeit, hozzáállását bizonyos dolgokhoz, pedig a legfontosabb kérdés, hogy elfogadjuk-e önmagunkat vagy sem. Többen esnek abba a hibába, hogy elveszítik valódi személyiségüket, mert mások elvárásai szerint élnek. Akkor most még sem igaz a mondás, miszerint ha valaki szeret, önmagáért szeret?
A kisugárzás nem egy tantárgy, nem tanulható, de könnyen elsajátítható, ha a nő összhangban van az énképpel és a testével. Vannak esetek, mikor felébredünk, tükörbe nézünk és elégedetlenek vagyunk, rossz érzéssel tölt el minket a látvány. Nem azt látjuk, amit valóban szeretnénk, nem vagyunk képesek pozitívan gondolkodni, nem bízunk mások szavaiban, miszerint igenis szépek vagyunk. A média hatalma alapján belénk kódolták: nem az az első gondolatunk, hogy milyenek vagyunk, hanem az, hogy milyennek KELL lennünk. Naomi Wolf szerint sebészeti korban élünk, ahol a nők nagy többsége műtéti beavatkozás mellett dönt. Valóban a külsőnktől várjuk a megoldást? Nem. A szépség, mint fogalom belülről árad, a kisugárzást és a harmóniát jelenti, nem pedig a csípő méretet. Azt, hogy elveszett belőlünk a természetesség, az igazi báj, azon csak mi változtathatunk. Nem szabad bedőlnünk a reklámoknak, a média hatalmának. Fel kell fedeznünk önmagunkban a különlegességet, az igaz értékeket, a természetességet. Ez nagyon nehéz feladat, de nem lehetetlen. Meg kell találnunk a Nőt, az igazi, elbűvölő Nőt.
Unger Adrienn
