Párbaj

Nagyon izgalmas időszakon megyünk keresztül. Talán, sőt, szerintem biztosan ez lesz a Harmadik Magyar Köztársaság történetének legizgalmasabb szavazása. Annyi bizonyos, hogy nagy változások előtt állunk, s valószínű, hogy ezeket a várható győzelmét követően elsősorban a Fidesz fogja véghez vinni. Csupán a változások komolysága kérdéses, ami attól függ, hogy meglesz-e a kétharmad?

A kétharmados többség a hatalom fokát tekintve fényévekkel a normál többség felett áll, de ez mindenki számára ismert, nem is érdemes szót vesztegetni arra, hogy körbemagyarázzuk.

Ennek az írásnak inkább az a célja, hogy összegezzem, én hogy látom a jelenlegi helyzetet.

Adott egy hatalmasra duzzadt jobboldali párt, a Fidesz, akik már 8 éve áhítoznak a hatalom megszerzésére, s aknamunkájuknak, valamint a baloldal hatalmas baklövéseinek és semmittevésének,no meg korrupciós ügyeinek köszönhetően ez most sikerülni is fog nekik. Teljesen tiszta helyzet lenne ez, ha nem nőttek volna túl saját magukon. Meglepően közel kerültek a vágyott kétharmadhoz, s mostmár nem szeretnék megengedni maguknak azt a luxust, hogy elszalasszák a lehetőséget. Mi is ennek a következménye?

Az, hogy a komoly többségért vívott véres hajszában felértékelődik egy egyébként nem túl nagy (legalábbis a narancsosokhoz képest nem túl nagy), merőben új, radikális párt szerepe.

A Nézőpont Intézet kutatása szerint a Jobbik az összes megkérdezett körében 12 százalékos támogatottságot élvez, amely egy százalékkal meghaladja a szocialisták eredményét. Ezzel a Medián rögtön vitába kezdett, de most nem is az adat száz százalékos pontossága a legfontosabb, hanem a tény, hogy Vonáék egyre nagyobb szeletet hasítanak a politikai tortából. A radikális párt tábora rohamléptekkel gyarapszik, s figyelemre méltó növekedést tudtak elérni az elmúlt kicsivel több, mint egy év alatt.

2009 januárjában a Jobbik a teljes lakosság arányában alig 1, míg a biztos szavazók között 3 százalékot tudott felmutatni. Mondanom sem kell, hogy ez őrülten kevés a jelenlegi adatokhoz képest.

Ennek az egésznek az érdekességét abban látom, hogy a Fidesz félretenni látszik ősellenségét, az MSZP-t, úgymond alig foglalkozik baloldali ellenfelével a szokásos rutin beszólásokon és alázásokon kívül. Nincs is nagyon dolga velük, hiszen a szocialisták olyannyira lejáratták magukat, hogy kis túlzással már a puszta megjelenésükkel is csökkentik saját népszerűségüket. Ezzel szemben a Fidesz ádáz harcba kezdett a Jobbikkal.

A már korántsem fiatal demokraták szövetsége valósággal reszket a radikálisoktól, egy okból, s az nem más mint a kétharmad. Céljuk elérésének (ami valljuk be, nem lesz könnyű) érdekében minden egyes szavazat számít nekik. Ha egy sima győzelemre vágynának, legyinthetnének, de most más a helyzet.

Érdekes felállás ez, valami olyasmi, mint amikor az elefánt sarokba szorul egy egérrel szemben, aki egy gombostűt forgat kis mancsaiban. Az elefántnak ezúttal van is miért félnie, mert könnyen lehet, hogy ő csak egy nagy lufi, és a kisegér egykettőre kipukkasztja.

Személy szerint nem szimpatizálok egyik csoportosulással sem, beleértve a fentiekben nem említetteket is, ám sírva vigadok ezen a tragikomédián, amit honfitársaink politika címen művelnek országunkban...

Ikker Zsolt