Kissé megkésve ám, de megnéztem a Brüno című filmet. Nekem nagyon tetszett (nem, nem vagyok meleg). Meg is mondom, hogy miért. Egész egyszerűen annyira bizarr, hogy az már néha gyomorforgató, de mégis van valami szerethető ebben a homoszexuális divatmajomban.
Meglepett a különböző helyeken olvasott kommentek alapján, hogy milyen kevesen értették meg a film lényegét.
Adott ez a kihívó srác, akit Sacha Baron Cohen alakít, s különböző emberekkel beszélget. Gyakorlatilag extrém interjúk halmaza az egész. A lényeg szerintem nem az, hogy "fújj, de gusztustalan", hanem az, hogy azok a hétköznapinak gondolt emberek, akikkel Brüno beszélget, valójában sokkal retardáltabbak, mint ő.
A beszűkült, őrjöngő meleg gyűlölők, a már-már szektás megszállottságot felvonultató nagykeresztény "homo-térítők" (akik azt hiszik, hogy az Istenbe vetett hit képes heterová változtatni egy nyilvánvaló genetikai anomáliából fakadó szexuális elferdülést), a swinger partyn résztvevő 40-es szexmániások, akik egymás feleségét dobják be a közösbe, az önmagából kiforduló domina, aki ostorral csapkodja a partnerét, no meg a szülők, akik bárminek kitennék szerencsétlen gyermekeiket, csak hogy egy fotósorozaton szerepelhessenek, a terrorista vezető, a gyűlölködő palesztin-izraeli politikusok stb.stb...
Az a veszélyes, hogy ezek az emberek tényleg léteznek, köztünk járnak, s őket tartjuk normálisnak, szemben Brünoval, aki egy kitalált, karikatúraszerűen kifordított személyiség.
Szerintem a film meg nem értése abból fakad, hogy a közönségben olyan magas szintű a meleg gyűlölet, hogy nem képesek átlátni a himbálózó péniszen, meg a férfi smacikon (szerintem sem szép látvány, főleg a film végén látható ketreces jelenettől fordult fel a gyomrom), de szemet hunyok ezen dolgok felett, s inkább az alanyokon szörnyűködök. Egy szó, mint száz, nekem tetszett (még egyszer mondom, hetero vagyok).
Ikker Zsolt
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése